Múlt-kor.hu

Küzdelem az idővel, avagy hogyan veszít több mint 3000 évenként egy teljes napot az emberiség? 

Küzdelem az idővel, avagy hogyan veszít több mint 3000 évenként egy teljes napot az emberiség? 

2022. február 28. 18:10 Múlt-kor

Napjainkban, amikor a világ legtöbb országában hivatalosan az úgynevezett Gergely-naptárat alkalmazzák az élet szervezésére, megszokottá vált, hogy négyévente – szökőévenként – a legrövidebb hónapot, a 28 napos februárt egy plusz nappal toldják meg. Leegyszerűsítve ez a 24 óra arra szolgál, hogy a naptárat szinkronban tartsa a Föld Nap körüli mozgásával. Míg az átlagos naptári év 365 napból áll, bolygónk valójában durván 365,2421 nap alatt kerüli meg legközelebbi csillagunkat. Habár elhanyagolható különbségnek tűnik, e csaknem negyed nap az évtizedek, évszázadok során több teljes nappá összeadódva jelentős eltéréseket okozna a valódi és a naptári év között.

Több ókori kalendárium egész szökőhónapokat tartalmazott

Több hagyományos naptár, így a zsidó, a kínai, illetve a délkelet-ázsiai buddhista naptár szolunáris, azaz a Hold helyzetét is figyelembe veszik a Nap mellett (Európában ilyen például az úgynevezett horgásznaptár is).

Mivel a holdciklusok szerint mért év (lunáris év) és a szoláris év között körülbelül 11 napnyi természetes különbség van, időről időre szükségessé válik egy-egy hónap betoldása. Ezeket interkaláris vagy időközi hónapoknak szokás nevezni.

Az ilyen időközi hónapok nem minden történelmi naptárrendszerben voltak azonban rendszeresek. A történészek közt például ma is vita folyik arról, hogy az ókori rómaiak eredetileg miként tartották nyilván éveiket – és valószínűnek tűnik, hogy ők maguk sem voltak ezzel teljesen tisztában.

A forrásokból úgy látszik, a korai római naptár tíz hónapból és egy igen kevéssé meghatározott téli időszakból állt. Ez utóbbi változó hossza miatt a naptár ritkán mutatott egyezést a szoláris évvel.

Végül e bizonytalan hosszúságú időszak helyére jött két új hónap – a január, illetve a február –, azonban a helyzet továbbra is bonyolult maradt.

Egy Mercedonius nevű interkaláris hónapot is alkalmaztak, azonban ezt nem a hónapok közé, hanem a februáron belülre toldották, valószínűleg a holdciklus miatt.

Nem egyszerűsített a római naptár használatán az sem, hogy a Mercedonius betoldásának kérdését legtöbbször az aktuális évben szolgáló consulok döntötték el.

Az államfőpáros e hatalmat rendszerint arra használta fel, hogy saját érdekének megfelelően hosszabbítsa vagy vegye rövidebbre az adott évet.

Mindennek eredményeképpen Julius Caesar idejére a római naptár teljességgel el volt tájolva a szoláris évtől.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Küzdelem az idővel, avagy hogyan veszít több mint 3000 évenként egy teljes napot az emberiség? 

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. nyár: Mesebeli menyegzők

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra