Különleges videón látható a 23 éve lemészárolt amazonasi törzs utolsó túlélője
2018. augusztus 1. 18:56 Múlt-kor
Szerte a világon több mint 100 olyan ember közösség létezik még napjainkban is, amely a modern világtól teljesen elzárkózva éli mindennapjait. A legtöbb ilyen törzset kisebb szigeteken, illetve Amazónia sűrű esőerdőiben azonosították a kutatók. Bár Brazíliában ma már szigorú törvények védik az izolációban élő őslakosokat, az illegális erdőirtások továbbra is komoly veszélyt jelentenek rájuk. A brazil hatóságok jóvoltából most nyilvánosságra került egy felvétel, amelyen egy immár 23 éve magányosan élő férfi életébe nyerhetünk bepillantást.
Az Amazonas térségben becslések szerint mintegy 113 teljes izolációban élő törzs él még napjainkban is. Ezek közül 27 közösséget sikerült már pontosan lokalizálni a kutatóknak, akik a biztos távolból igyekeznek is megfigyelni ezeket az embereket. A puszta tudományos érdeklődés mellett, erre sajnos jogvédelmi szempontokból is szükség van: az illegálisan végzett erdőírtások miatt az 1970-es évek óta rohamosan csökken az itt élő törzsek természetes élettere és gyakran maguk is áldozatul esnek a „civilizáció terjeszkedésének.”
A brazíliai őslakosok jogaival foglalkozó kormányhivatal, a Nemzeti Indián Alapítvány (FUNAI) jelentése szerint, az ország nyugati, Bolíviával határos részén fekvő Rondônia államban az 1980-as évektől különösen gyakorivá váltak a környékbeli állattenyésztéssel foglalkozó gazdák részéről, hogy fakivágásokkal igyekeztek növelni saját birtokaik területét. Ennek során pedig igen gyakran fegyverrel támadtak a kinézett erdősávban élő őslakosokra.
Különösen nagy médiafigyelmet kapott egy 1995-ös eset, amelynek során a felfegyverzett gazdák rátámadtak egy, a korábbi évtizedek során már egyébként is egészen apróra zsugorodott közösségre. Az esőerdő mélyén élő törzset ekkor – a környékbeliek elmondása alapján – alig hat indián alkotta, akik közül öten vesztették életüket a támadásban.
A történet akkor vált igazán ismertté, amikor 1996-ban a FUNAI munkatársai nyomára akadtak a támadás egyetlen túlélőjének, egy akkor a harmincas éveiben járó férfinek. Az indián közösség utolsó tagja folytatta hagyományos életmódját és továbbra is teljes elszigeteltségben él.
Mivel nem ismerjük sem a törzs, sem az ő nevét, a médiában különféle elnevezések terjedtek el. A magától értetődő nevek (így például a „Föld legmagányosabb embere” vagy a „Törzs utolsója”) mellett leginkább csak úgy emlegetik, mint az „Ember a gödörben”. Utóbbi név a ma már – becslések szerint – több mint 50 éves férfi életmódjára utal. Bár az erdőben talált anyagokból saját kunyhót is épített magának, a kutatók rendszeresen találkoznak a környéken az általa ásott, nagyjából 1,8 méter mély lyukakkal. Ezeket jellemzően az állatok elejtésére szolgáló csapdákként hasznosítja, de veszély közeledtével ezekben keres búvóhelyet is. Erre pedig úgy tűnik szüksége is van, ugyanis az elmúlt két évtizedben legalább egy alkalommal (2009-ben) már megpróbálták megölni őt ismeretlen fegyveresek.
A férfi azonban mindeddig szerencsésen túlélte a rá leselkedő veszélyeket. Napjait így továbbra is vadászattal és favágással tölti. Eszközei között fából készül dárdákat, bambuszbotokat, egy saját készítésű fejszét, íjat és nyilakat figyeltek meg a kutatók, ruházatát pedig egyetlen ágyékkötő alkotja. Kunyhója mellett továbbá papaja- és kukoricaültetvényeket is megfigyeltek már.
A FUNAI munkatársai – bár közvetlen kapcsolatot sosem létesítenek vele – különféle módokon igyekeznek segíteni a férfit. Így például „felfedezését” követően elérték, hogy a brazil állam egy 80 négyzetkilométeres területet jelöljön ki körülötte, ahova – a kutatókon kívül – másoknak tilos belépni és nem is lehet rajta építkezni. Később aztán ezt a területet további 30 négyzetkilométerrel bővítették. A kutatók emellett rendszeresen helyeznek el számára fejszéket és bozótvágókat, hogy ezzel is megkönnyítsék életét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
