A szentendrei Duna-parton 1919. június 25-én kivégezték Kucsera Ferenc római katolikus káplánt. Fiatal életét a monitorok lázadásaként emlegetett budapesti ellenforradalom másnapján, a járási direktórium tagjainak parancsára oltotta ki a gyilkos sortűz. A később alaptalannak bizonyult vád szerint ő lett volna a helyi ellenforradalom vezetője. Mindössze 27 évet élt. Emlékét a szentendreiek máig őrzik. Utcát neveztek el róla, halálának helyét emlékkereszttel jelölték, tiszteletére pedig évente megemlékezéseket tartanak.

Léván született 1892-ben, ebben a tízezres, dinamikus, épp a viharos polgárosodás időszakát élő kisvárosban, ahol már a századforduló táján megtalálható volt minden, ami a modernséget jelentette: vasút, bankok, gyárak, üzemek, kórház és villany. A szellemi gyarapodásra pedig könyvtár, tanítóképző, kegyesrendi gimnázium. Ebben a zsibongó központban teltek a gyermekkor évei. Családja mindkét ágon céhiparosok, mesterek leszármazottja volt. A szülők nemzedékében azonban már inkább tanárokat, városi hivatalnokokat találunk, a szűkebb rokonsághoz tartozott az ismert író, Féja Géza is.

Ferenc apja előbb iparosként, később, egészsége megromlása után banki szolgaként dolgozott. A gyermekkor szegénységben telt, azonban a szülők mindent feláldozva ragaszkodtak gyermekeik taníttatásához. Közülük a második fiú, Endre így emlékezett erre:

„Apám bútorasztalos volt. Vagyona egy kétszobás családi ház volt. Testvérek nyolcan voltunk, hat fiú, két lány. Atyám kis fizetése ellenére mindnyájunkat megkísérelte, hogy felső iskolát végezzünk. Két testvérem egyetemet, én tanítóképzőt végeztem, a többiek a népiskola után iparosok lettek.”

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tél számában olvasható.