Közvetlenül a királyhoz fordulhattak igazságtételért a középkori Anglia lakói
2022. december 18. 16:05 Múlt-kor
Isten és ember csapásai
Voltak olyan esetek is, amikor a szövegben leírt nyomor és szűkölködés valós alappal bírt. A Readingből származó Walter egy helyen arról panaszkodik, hogy igaztalanul vádolták meg egy gyilkossággal, amit az ortodox zsidó közösséghez tartozó bizonyos Izsák követett el. Walter, aki a gyilkosság idején keresztényi kötelességét teljesítve zarándoklaton járt Santiago de Compostelában, felháborodását fejezte ki a tény fölött, hogy törvényen kívül helyezték és családját koldusbotra juttatták.
1322-ben a pontefracti Constance Halliday hasonlóan járt: miután Lancaster grófja kegyvesztett lett és kivégeztetett, nem tudta begyűjteni a pénzt, amellyel a gróf emberei tartoztak elhunyt férjének, így őt és tizenöt gyermekét az éhhalál fenyegette. Ezek a történetek jól illusztrálják a középkor nagyívű történelmi és politikai eseményeinek helyi és személyes szintű következményeit.
A bíró kegye megvásárolható volt, tartotta a közvélemény
A kérvényekből ezenfelül leszűrhetőek a mindennapi élet anyagi körülményei is. Példának okáért a szilaj időjárás számos nehézséget okozott. A cumberlandi Cockermouth népessége arról számolt be, hogy a város mindhárom hídját elsöpörte az 1304 karácsonyán jelentkező árvíz. Néhány évvel korábban Bury St. Edmunds ferences szerzetesei kifejezték azon aggodalmukat, hogy a városi törvényszék épületének tervezett elbontása után az emberek a rendház templomában keresnének menedéket az ítéletidő elől, ahol az emberek és lovak így kialakuló zűrzavara veszélyeztetné az istenszolgálatot. A tűz is jelentős veszélynek számított: 1348-ban a staffordshire-i Tamworth lakói az adóik csökkentését kérelmezték, miután egy tűzvész elpusztította a város nagy részét.
Egy Lincolnshire lakosai által beadott kérvény is aláhúzza a gazdasági infrastruktúrának a természet erőitől való függőségét. Ebben arról írnak, hogy két fontos vízimalmuk pusztulása óta szélmalmokra kénytelenek hagyatkozni a gabonaőrléshez; ha pedig nincs szél, mondják, nincs kenyér.
Nem meglepő módon nagy érdeklődést váltanak ki a különféle kérvényekben részletezett hajmeresztő bűnesetek. A késő középkori társadalomban bevett nézet volt, hogy a jogot uralja a pénz, és hogy a hatalmasok szolgálói és csatlósai uruk nevének fedezékében mentesülnek kisszerű zsarnokoskodásaik következményei alól. 1481-ben egy kérvényező kijelentette, hogy az oxfordshire-i South Westonba való John Abrey ellen érkező számos feljelentés, amelyek rablással és zsarolással vádolták, mindaddig semmire sem fognak vezetni, amíg Abrey IV. Eduárd fiának, a walesi hercegnek zöld-fehér libériáját viseli.
A nagy politikai viszályok idején a lázongó urak csatlósai sokszor durván aláásták a jogrendet. 1322-ben Doncasteri Maline panaszt tett amiért Lord Mowbray, aki támogatta Lancaster grófjának lázadását II. Eduárd ellen, összegyűjtötte embereit és haddal rontott Maline bátyjára, Rossington plébánosára, elragadva őt és világi javait; ezek után pedig a Nottingham melletti Hucknallban fogva tartották a szerencsétlen papot, és igen jelentékenynek számító 200 font váltságdíjat követeltek érte cserébe.
Robin Hood és Little John, a híres sherwoodi törvényen kívüliek
Nem biztos, hogy pusztán egybeesés a tény, hogy a rossingtoni plébános esete egybevág azzal az időszakkal, amikkel manapság a Robin Hood-legendákat társítjuk; egy olyan időszakkal, amikor a széthúzás és polgárháború közepette az ezekben a legendákban megjelenő természetjogi elvek széles körű vita tárgyai voltak a társadalomban. Egy évszázaddal későbbre a sherwoodi útonálló történetei bevonultak a köztudatba, és felbukkantak a kérvények retorikájában is. 1439-ben a derbyshire-i Scropton lakosai egy bizonyos Peter Venables tevékenysége okán folyamodtak a koronához; az úriember ugyanis tolvajbandájával együtt „bevette magát az erdőbe, mint Robin Hood és emberei”. Könnyen magunk elé képzelhetjük, ahogy a felháborodott scroptoniak ezekkel a szavakkal írják le a helyzetet a kérvény összeállítására felbérelt prókátornak, aki aztán a hatás kedvéért a parlament elé kerülő szövegbe is beleírja a kifejezést.
A kérvények tehát nem csupán a középkori élet békaperspektíváját tárják elénk, hanem a jogi konvenciókat szétfeszítve, a természeti jog nyelvén szólnak hozzánk, amit ma is könnyen felismerünk és megértünk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
