Közvetlenül a királyhoz fordulhattak igazságtételért a középkori Anglia lakói
2022. december 18. 16:05 Múlt-kor
A középkori Angliában a sérelmekkel és panaszokkal egyenesen a királyhoz vagy a parlamenthez lehetett fordulni. Ezek a kérvények a hétszáz évvel ezelőtti élet érdekes aspektusaira világítanak rá.
A királynál a kegyelem
1378-ban egy kenti lovag, John Cornwall több erőszakos támadást indított a Hythe közelében álló Westenhanger kastélya ellen, ahol az özvegy nemesasszony Lettice Kyriel élt. John különféle cselekkel próbálta megszerezni magának a várat és annak birtokosát: egy alkalommal magát például szerzetesnek, embereit pedig Lettice szolgáinak álcázta, máskor pedig 40-60 emberből álló csapata létrákon megmászta a falakat, és betörte az ajtókat és ablakokat.
De a gátlástalan lovag nem számolt ellenfelének találékonyságával. Az első támadásnál Lettice háznépe riadót fújt, és a közelben élők segítségével sikeresen visszaverték a támadókat. A második alkalommal maga Lettice négy órán át rejtőzött a várárokban, hogy elkerülje a fogságba esést. Nem késlekedett továbbá, hogy jogi úton keressen elégtételt az őt ért károkért.
Azonban Lettice joggal tartott attól, hogy John a kapcsolatain keresztül királyi kegyelmet eszközöl ki magának, így bújva ki a felelősségre vonás alól. Közvetlenül a várárokban átélt megpróbáltatásai után az özvegy levelet írt az éppen Gloucesterben székelő parlament urainak, biztosítékot kérve, hogy Johnt szigorúan elszámoltatják bűneiért.
Lettice színes története csak egy a National Archives-ban őrzött 17 ezer „Régi Kérvény” közül. Ezek az okiratok páratlanul értékes forrásként szolgálnak a késő középkori Anglia társadalmának történetéhez.
A középkori urak gyakran nyers erővel igyekeztek rendezni a nézeteltéréseket
A Kérvények közül sokat azért írtak, mert a kérvényezők nem juthattak igazsághoz a megszokott módon, a királyi bíróságokon keresztül, és egy magasabb hatalomhoz voltak kénytelenek fordulni. Ehhez a királyt és a királyi tanácsot keresték fel, általában a parlament üléseinek idején.
Az efféle kérvények eredete I. Eduárdig nyúlik vissza, aki a 13. század végén tette a parlamentet az ilyen panaszok meghallgatására szolgáló fórummá. A késő 14. században már bevett szokás volt a parlament tagjaihoz fordulni abban a reményben, hogy a személyes vitáikat közérdeklődésre számot tartó ügyekké formálják.
Mivel a felmerülő ügyekre a szokásjog gyakran nem tartalmazott iránymutatást, a kérvényezők ilyen esetekben a természetjog elveire hivatkoztak. Így nem kötötték őket a jogi formulák keretei, és sokszor olyan mellékes részleteket is leírtak, amelyek nem maradtak volna fenn a bíróságok hivatalos feljegyzéseiben.
Ülésezik a parlament I. Eduárd idején
Figyelemreméltó a kérvények szociális háttere: a társadalom minden rétegéből származó férfiak – és mint Lettice példája mutatja, nők – szerepelnek a kérvényezők között. A kérvények benyújtásának költségei és logisztikája ugyanakkor tagadhatatlanul a jómódúakat hozta előnyösebb helyzetbe. A magukat „szegényként” beállító kérvényezők inkább retorikai hagyományokat követtek, mintsem valós anyagi helyzetükről nyilatkoztak ezzel.
Annak is számos nyoma van azonban, amikor a kisemberek fordultak a kérvények erejéhez a hatalmasokkal szemben. A bekerítések egy korai (1414 körüli) esetében a nottinghamshire-i Darltonban és Ragnallban élő parasztok fordultak panasszal a parlamenthez annak kapcsán, hogy Sir Richard Stanhope erőszakkal foglalja el a falvaik közös birtokban álló legelőit, és így megfosztja őket az adóik megfizetéséhez szükséges erőforrásoktól.