Középső rézkori települést tártak fel Bolhó hatarában
2026. április 1. 17:11
Egy középső rézkori település maradványait, köztük egy körárkot és egy földbe mélyített épületet tártak fel a Somogy vármegyei Bolhó közelében – számolt be róla a kaposvári Rippl-Rónai Vármegyei Hatókörű Városi Múzeum. A területen zajló, nagyberuházást megelőző régészeti feltárás jelenleg a végső fázisában tart.
A munkálatok során a szakemberek egy kiterjedt, évezredekkel ezelőtt lakott őskori település nyomait azonosították a Dráva menti község térségében. A kaposvári múzeum tájékoztatása szerint a régészek a megelőző feltárás által érintett terület nagyobb részén már befejezték a munkát, a szakszerűen dokumentált szelvényeket pedig visszaadták a beruházás kivitelezőjének.
Az ásatás jelenleg zajló, utolsó szakaszában a szakemberek egy jelentős kiterjedésű körárok, valamint egy földbe mélyített épület finombontását és leletmentését végzik. A kiásott objektumok szerkezeti elemei, valamint az azokból előkerülő kerámia- és eszköztöredékek alapvető információkkal szolgálnak a lelőhely egykori lakóinak településszerkezetéről.
A rézkor időszaka a Dél-Dunántúlon
A Kárpát-medencében a középső rézkor (amely nagyjából a Kr. e. 4. évezred derekára tehető) a társadalmi és gazdasági struktúrák átalakulásának kulcsfontosságú időszaka volt. A dél-dunántúli régióban ebben a periódusban az állattartás és a földművelés új formái honosodtak meg, miközben a helyi közösségek egyre szervezettebb településhálózatokat hoztak létre.
A korszak technológiai újításai – mint például a fémfeldolgozás kiterjedése, a rézeszközök és fegyverek elterjedése, valamint az állati igaerő szisztematikus mezőgazdasági alkalmazása – jelentősen átformálták a korabeli népesség életfeltételeit és felerősítették a társadalmi rétegződést.
A Bolhó hatarában most dokumentált régészeti jelenségek közül a körárkok funkciója a modern őskorkutatás egyik kiemelten vizsgált területe. Ezek a sokszor monumentális, komoly közösségi földmunkával kialakított árokrendszerek elsősorban védelmi, erődítési feladatokat láthattak el a külső támadásokkal vagy a vadállatokkal szemben, de számos esetben szakrális, rituális gyülekezőhelyként, illetve a megnövekedett állatállomány egybentartására szolgáló nagy méretű karámként is funkcionálhattak.
A földbe mélyített épületek (az úgynevezett veremházak) a rézkori mindennapok elengedhetetlen részei voltak: az állandó felszíni fa- és paticsépületek mellett ezek az objektumok az éghajlati viszonyoktól védett raktárként, élelmiszer- és gabonatárolóként, téli menedékként vagy kézműves műhelyként szolgáltak.
A somogyi ásatás leletanyagának jövőbeli természettudományos és archeológiai feldolgozása pontosíthatja a település korát, és új adatokkal gazdagíthatja a dél-dunántúli rézkori kultúrák közötti kapcsolatrendszerekről alkotott tudományos képet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
