Középkori sakkfigurák egy apátság mélyéről

2014. október 15. 19:43

A sakkjáték először a 11. században érkezett Angliába, az első darabok még jelentős indiai és perzsa stílusbeli hatást tükröztek, mivel az észjáték legjobb tudomásunk szerint ezekről a területekről eredeztethető, magyarázta Susan Harrison, a figurákat is magába foglaló Helmsley Régészeti Gyűjtemény kurátora.

A sakktáblák valószínűleg fából készültek, s a fenti darabokkal legalább a 16. századig játszhattak. A nagyobb fehéret egy ökör combcsontjából faragták, viszonylag nagyobb méretű: öt centiméter magas és 4,5 centiméter széles. A kutató szerint egy stilizált indiai királyt ábrázol, amely egy elefánton ül, a felső rész egy trónt, míg az alsó pedig egy elefánt formáját ölti. A sakkban lévő király alakja az arabokon keresztül érkezett Európába. A szépen faragott és lecsiszolt "uralkodó" a kurátor szerint le lehetett egykoron festve, azonban erre nincsen bizonyíték.

A másik darab egy bástyát formáz, s az észak-angliai Whitby városból származó lignitből készült, s ezüst berakások díszítik. A szintén az apátságban, ám a fehértől eltérő helyen fellelt fekete bábu gyűrűs díszítése iszlám hatást tükröz. A 12. század végétől kezdve a stilizált figurákat az ázsiai stílusbeli befolyást levetkőzve felváltották az emberi alakokra hasonlító bábuk, amelyeket ma is használunk.

Harrison szerint a bábuk viszonylag nagy méretűek, így a hozzájuk tartozó sakktábla is több mint fél méteres lehetett. A sakkot egykoron tanult tudósok játszották, s egyfajta társadalmi státuszt, s oktatási színvonalat jelképezett. A rievaulx-i apátság szerzetesei nemcsak egymás között játszhatták a sakkot, sokszor a betérő vándort is kihívták egy sakkpartira. Az 1920-as években felfedezett darabok igen ritkának számítanak, mindössze félszáz hasonló bábut találtak Anglia-szerte.