„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai. De ki volt valójában Korvin Ottó, és milyen szerepet játszott a vörösterrorban?

Korvin Ottó 1894-ben született Klein Ottó néven egy jómódú zsidó polgárcsaládban. A kereskedelmi érettségi letétele után édesapja fatelepén, később a Fabank osztályvezetőjeként dolgozott. Ígéretes bankkarrier előtt állt, magas fizetéssel, pazarul berendezett budai ingatlannal, kifinomult nagypolgári ízléssel, mégis inkább a szocializmus eszményét választotta, és megvetette születési osztályát, a burzsoáziát.

A fegyelmezett forradalmár

Idealista barátaival forradalmi szocialistáknak vallották magukat, és az osztály nélküli társadalom forradalmi úton történő megvalósításáról ábrándoztak. Világképüket azonban nem Karl Marx és a szocializmus letéteményesei, a pedáns és bürokratikus szociáldemokraták, hanem a XIX. század szenvedélyes „zsarnokölői”, az orosz nihilista terroristák formálták. Amikor 1917 februárjában kitört az orosz forradalom, a forradalmi szocialisták is aktivizálták magukat.  Háborúellenes agitációba kezdtek, de a hatalom kíméletlenül lesújtott rájuk, és többségüket bebörtönözte. A szabadlábon maradt néhány összeesküvő élére ekkor Korvin állt, és a háború elleni figyelem felkeltése céljából elhatározták, hogy Tisza István ellen merényletet fognak elkövetni. Többször is próbálkoztak egyéni terrorakcióval, valamennyi kudarcba fulladt. Tiszát nem Korvinék, hanem a frontról hazatérő katonák ölték meg az őszirózsás forradalom kitörésének napján. A sors fintora, hogy ezen eseményekben a forradalmi szocialistáknak semmilyen szerep nem jutott.

Annál inkább az 1918 novemberében megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjában (KMP). Korvin az elsők közt csatlakozott a párthoz, holott nem állítható, hogy a Nietzschén, Adyn és Szabó Ervinen nevelkedett fiatalember egyik pillanatról a másikra bolsevikká vált volna. Az említett szerzők valószínűleg mélyebb és komolyabb hatást gyakoroltak rá, mint Marx vagy Lenin. A magyar bolsevikok nem Leninért, hanem elsősorban Kun Béláért rajongtak, őt tartották megkérdőjelezhetetlen vezérüknek. Így volt ez Korvin Ottó esetében is, aki sok elvtársához hasonlóan, az ő hatására fogadta el a korábban megvetett pártfegyelmet és a kommunisták militarizált taktikai és stratégia koncepcióját, a lenini típusú proletárdiktatúrát.

A KMP egy teljesen új forradalmi harcmodort, a politikai erőszak fegyelmezett, központilag irányított, roppant céltudatos változatát honosította meg. Az egyéni kezdeményezés, és a sokszor romantikus kalandortaktikának ható forradalmi amatörizmus háttérbe szorult, átadva helyét a professzionális élcsapatmunkának. Korvin tagja lett a KMP Központi Bizottságának, de a párt többi vezetőjétől eltérően nem a tömegek agitálásában, hanem a szervezési munka irányításában vállalt oroszlánrészt. Mivel kiválóan értett a pénzügyekhez, ő lett a párt pénztárosa. A legínségesebb papírhiány közepette is biztosította a papírellátmányt a párt szócsövének számító Vörös Újság megjelenéséhez, és – mivel a KMP készült a hatalom erőszakos megragadására – illegális csatornákon keresztül fegyvert és muníciót vásárolt, valamint titkos tárgyalásokat folytatott a különböző fegyveres csoportokkal.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. tavasz számában olvasható.