Korántsem csak a romboláshoz értettek a Karthágó örökébe lépő vandálok
2020. november 23. 11:51 Múlt-kor
A végzetes árulás
A vandálokat a szvébekkel és az alánokkal együtt a hunok űzték nyugat felé az 5. század elején: a két nép a 406-os év utolsó napjaiban erejüket egyesítve átkelt a Rajnán, és betört a Római Birodalom részét képező Galliába. A vandálok két éven át fosztogatták a vidéket, majd 409-ben királyuk, Gunderich vezetésével behatoltak Hispániába.
Róma barbár szövetségeseit, a vizigótokat hívta segítségül, hogy megakadályozza a vandálok letelepedését az Ibériai-félszigeten. A vizigótok 416-ban döntő győzelmet arattak a déli területeken letelepedett sziling törzs felett, a szvébeket pedig északnyugatra szorították vissza. A harcokban az alán törzs gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A támadásokat túlélők a szilingekkel együtt beolvadtak a vandálok immár egyetlen törzsébe, az aszdingba.
[galeria_kep_29975]
Bár a vandálok egyre otthonosabban mozogtak Hispániában, mindössze 20 éven keresztül tartózkodtak a félszigeten. A források szerint Bonifatius gróf, a függetlenedési törekvései miatt a nyugatrómai vezetéssel hadban álló, nehéz helyzete miatt segítségre szoruló hadvezér hívta be őket 429-ben a fekete kontinensre.
A vandálok a 428-ban trónra lépő Geiserich vezetésével mintegy 80 ezren keltek át a Földközi-tengeren Észak-Afrikába. Bonifatius ekkor már hiába közölte velük, hogy megoldódtak a vitái a nyugatrómai vezetőkkel, nem tértek vissza korábbi szálláshelyükre, és sorra ostrom alá vették a városokat.
430-ban Hippo Regius ostromakor vesztette életét − többek között − a korai kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója, a város püspöke, Szent Ágoston, aki valószínűleg az éhezésbe halt bele.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
