Kísérlet egy nemzet eltörlésére: Korea a japán megszállás alatt
2018. március 6. 17:01
Tiltakozás a felszínen és a mélyben
A megszálló kormány a koreaiak asszimilálására is törekedett a nyelv, vallás és oktatás segítségével. Az eredetileg japán családok számára épített sintó szentélyek a kierőszakolt vallásgyakorlás színhelyeivé váltak. A gyarmati kormány arra kényszerítette a koreaiakat, hogy „imádják a birodalmi Japán isteneit, beleértve a halott császárokat és a század elején Koreát meghódító háborús hősök szellemeit”, magyarázza Donald N. Clark amerikai történész. Az erőltetett imádatra sok koreai kulturális népirtásként tekintett, de a japánok számára annak bizonyítéka volt, hogy a japán és a koreai egyetlen egységes nemzet. Habár voltak családok, akik megkerülték a sintó határozatot azzal, hogy látogatták a szentélyeket, de nem imádkoztak, mások vonakodva bár, de félelemből átvették az új vallási szokásokat.
A megszállás végén Japán már az emberek családnevei ellen is hadat viselt. Eleinte a gyarmati hatóságok megtiltották a lakosoknak a japán stílusú nevek felvételét, látszólag azért, hogy elkerüljék a családi anyakönyvekben a félreértéseket. 1939-ben azonban a kormány hivatalos politikájává tette a nevek megváltoztatását. A törvény értelmében a koreai családoknak „kegyesen megengedték” a japán családnevek felvételét. A koreaiak legalább 84 százaléka vett fel japán nevet, mivel ezután a japán névvel nem rendelkező személyeket nem ismerte el a bürokrácia, és így ki voltak zárva a postaszolgálattól kezdve az élelmiszeradagok kiosztásáig mindenből. „Az egésznek a lényege az volt, hogy elmondhassák, az emberek 'önként' változtattak nevet”, írja Hildi Kang koreai történész.
Habár Japán egy emberöltőn keresztül tartotta megszállva Koreát, a koreai nép nem tűrte passzívan a japán uralmat. A megszállás teljes ideje alatt léteztek függetlenségi mozgalmak. 1919-ben a Március Elseje Mozgalom kikiáltotta Korea függetlenségét, aminek hatására több mint 1500 demonstráció robbant ki országszerte. Ezeket brutálisan elfojtották, de a függetlenség vágya ennek ellenére végigsöpört Koreán. A későbbiekben földalatti szervezetek alakultak, mint a Háromezrek Pártja, amely a japán haderőbe besorozott koreai fiatalokból állt, akik szabotálni igyekeztek azt. A koreai emberek a maguk csendes módjain is tiltakoztak: volt, aki nem volt hajlandó japánul beszélni vagy nevet változtatni, mások olyan neveket vettek fel, amelyek utaltak családi múltjukra vagy rejtett tiltakozást tartalmaztak.
A II. világháború nem csak Japánt, de Koreát is végigpusztította. 1945-ben az Egyesült Államok és a Szovjetunió együtt elfoglalta a félszigetet és felszámolta a japán fennhatóságot. Ezután Koreát két, ideiglenesnek szánt megszállási övezetre osztották, de az újonnan felszabadult koreai nép végül nem kapta vissza egységes államát. Ehelyett kitört a koreai háború az ország Szovjetunió és Kína által támogatott északi és az Egyesült Államok és az ENSZ által támogatott déli fele között.
A koreai háború után Dél-Korea idővel egy liberális demokráciává vált és megpróbálta megtisztítani magát a japán uralom emlékeitől. Közvetlenül a II. világháború után kis számú gyarmati kollaboráns ellen vádat emeltek, és elvették a földjüket. Napjainkban még folynak a viták arról, hogy hogyan kellene, illetve kellene-e egyáltalán eljárást folytatni azokkal szemben, akik együttműködtek a japán hatóságokkal a megszállás alatt.
Míg Dél-Korea továbbra is kénytelen megbirkózni a brutális japán megszállás következményeivel, nem felejtette el saját ellenállását. Napjainkban március elseje – az 1919-es tiltakozás emléknapja – nemzeti ünnep, amely emlékeztet nem csak a koreai nép ellenállására, hanem az általuk kiállt megszállás éveire is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
