Kétszer megtalált késő középkori sírt tártak fel a szigligeti Avasi templomromnál

2026. március 23. 15:40

A múzeum szakemberei a Szigliget külterületén található középkori temető területén végeztek örökségvédelmi megfigyelést, amelynek során egy csontvázas temetkezésre bukkantak. A lelet érdekességét az adta, hogy az elhunyt maradványainak törzsi részén egy nagyméretű betontömb feküdt. Az ásatás és a szakszerű dokumentáció során egyértelművé vált, hogy a modern kori beásás és a ráöntött beton a feltehetően késő középkorra tehető csontváz jelentős részét helyrehozhatatlanul elpusztította. Bár a régészek munkájuk során gyakran találkoznak utólagosan megbolygatott sírokkal, a jelenlegi roncsolás pontos körülményeire egy váratlan civil közlés derített fényt.

A feltárás helyszínén egy szomszédban élő lakos megerősítette a kutatóknak, hogy a csontvázat már évtizedekkel ezelőtt látta a felszínen. A szakmai vizsgálat és a szemtanú beszámolója alapján bebizonyosodott, hogy a temetkezést az 1990-es évek elején, a település telefonhálózatának földkábelezési munkálatai során bolygatták meg. Az akkori kivitelezők a törvényi előírásokkal ellentétben nem értesítették az illetékes múzeumot a régészeti lelet felbukkanásáról, hanem a munkálatok gyors folytatása érdekében a maradványokra egyszerűen rábeteonoztak, fizikailag megsemmisítve a történeti kontextus egy részét.

A szigligeti Avasi templomrom – a helyi szóhasználatban Csonkatorony – a Balaton-felvidék egyik legjelentősebb Árpád-kori, majd a késő középkorban is folyamatosan használt szakrális emléke. A bazaltkőből épült, egyhajós, keletékelt templom a korabeli, írásos forrásokban is említett Réhely falu központja volt, amely körül a középkori egyházjogi szokásoknak megfelelően a lakosság a halottait temette. A 12–13. században épült templom és a hozzá tartozó település a török hódoltság idején, a 16. század közepén néptelenedett el, épületei pedig az évszázadok során romlásnak indultak.

A most feltárt és dokumentált sír története jól példázza az infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó régészeti örökségvédelem elmúlt évtizedekben lezajlott protokolláris fejlődését. Bár a késő középkori egyéni temetkezés roncsolódása adatvesztést jelent a korszak lokális demográfiai és antropológiai kutatása szempontjából, az ehhez hasonló régészeti megfigyelések kulcsfontosságúak a Balaton-felvidék egykori településhálózatának és temetkezési szokásainak pontosabb feltérképezésében. A maradványokat a szakmai előírásoknak megfelelően exhumálták, és további tudományos vizsgálatok céljából a múzeum gyűjteményébe szállították.