Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
2020. június 2. 17:05 Múlt-kor
A tornádófotózás veszélyei nyilvánvalóak, azonban meglepő módon már akkor akadtak erre példák, amikor a fényképkészítés még rendkívül körülményes folyamat volt. Az alábbiakban látható néhány emlék a tornádófényképezés hőskorából, a 19. század végéről.
A fényképezés a tornádók és más szélsőséges időjárási jelenségek kutatóinak egyik leghasznosabb eszköze.
Az állóképek aprólékos vizsgálata, illetve a mozgóképek türelmes fotogrammetriás (kép alapján történő méréses) elemzése rengeteg értékes információval szolgál a tudomány számára a tornádók felépítéséről és a bennük, illetve körülöttük zajló légmozgásokról.
A szakfolyóiratok cikkei, a tankönyvek és az ismeretterjesztő kiadványok is rendszerint a tornádókról készült képekkel tudják kiváltani a legnagyobb érdeklődést a légköri jelenségek tudományos kutatása iránt.
Tornádót fényképezni vagy filmezni ma sem kockázatmentes feladat, azonban a fotográfia hajnalán, a 19. században nagyon kevesen merészelték akár csak megkísérelni is.
A korai üvegnegatívos fényképezőgépeket fel kellett állítani egy stabil pozícióba, meg kellett bizonyosodni a megfelelő fényviszonyokról, és – mivel közelítő funkció ezeken az eszközökön még nem létezett – gyakran egészen közel is kellett menni a félelmetes légörvényekhez, melyek pusztító útvonala ritkán jelezhető előre.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
