Múlt-kor.hu

Mi történt a szülinapomon?

Keresési feltételek:
Hónap: augusztus  •  Nap: 25
28 találat
[1]

1270. augusztus 25.

IX. (Szent) Lajos meghal Tunisznál

IX. (Szent) Lajos francia király, az utolsó európai uralkodó, aki hathatósan ragaszkodott a keresztes hadjárat eszméjéhez, második keresztes hadjárata során, Tunisz előtt járványban meghal. Az utolsó két jelentős keresztes hadjárat nem hozott eredményt. Jeruzsálem visszafoglalásának igénye és az a törekvés, hogy biztosítsák a szent helyek megtartását a keresztények számára, mindkét keresztes hadjárat során kudarcot vallott. A pápák már a második keresztes hadjáratban (1147-1149) elvesztették ellenőrzésüket a keresztes mozgalom fölött. A hitetlenek elleni háború szükségességéről és jogosságáról alkotott elképzelés mindinkább, a nemzeti, hatalmi és érdekpolitika mögé szorult. A keresztes háborúk során a szaracénokat (muzulmánokat) kiszorítják Itáliából, a Földközi-tenger szigeteiről és részben a Pireneusi-félszigetről. A keresztes háborúk ezen felül kiélezték az Európa és a Bizánci Birodalom közötti konfrontációkat, amelyek a tengerszorosok és a Kelet feletti gazdasági és politikai uralomért folytak. A keresztes hadjáratok a Kelettel való távolsági kereskedelem növekedéséhez vezettek, amelynek mindenekelőtt Velence és Genova, mint kikötőváros volt a haszonélvezője. Belpolitikai téren a keresztes hadjáratok elterelték a figyelmet a társadalmi problémákról és a nemesség, a korona és az egyház közötti hatalmi harcokról. A keresztes hadjáratok hitbéli jellege vallásos fanatizmust okozott, amely magában Európában is a más hitűek üldözésének hullámait váltotta ki: már az első keresztes hadjárat alatt, 1096-ban, folytak zsidóellenes pogromok. A keresztes eszme eltorzulását mutatta a gyermekek 1212. évi keresztes hadjárata, vallási fanatikusok és üzletelők gyermekek ezreit küldték a halálba. Több mint egymillió ember vett részt a hét keresztes hadjáratban. Ezeknek alig a fele érkezett meg ténylegesen a Szentföldre. Óvatos becslések szerint a halottak és eltűntek száma több mint 500 000 főre rúg.

[2]

1482. augusztus 25.

Meghal Anjou Margit angol királyné

Anjou Margit angol királyné valójában francia volt, és azért adták feleségül VI. Henrik angol királyhoz, hogy frigyük pecsételje meg a két ország közötti békét. Ezzel nem is volt baj, nem úgy Angliában, ahol éppen két család vetélkedett a hatalomért, s a York- és Lancaster-ház viszálya végül véres polgárháborúba torkollott. Szegény Margit, egyszer csak a Rózsák háborújának kellős közepén találta magát, sőt akarata ellenére az események főszereplője lett. Férje, VI. Henrik ugyanis meglehetősen pipogya ember volt, s ha már így esett, Margit megpróbált férfiasan helytállni. Egyébként is erős, határozott asszony volt, átvette tétova férjétől az irányítást. Ő helyezte törvényen kívül a Yorkok vezetőit, ő vívta a csatákat - például a híres tewkesburyi ütközetet -, és a vesztes csaták végén végül őt zárták a Towerbe. Hatalma csúcsán azonban nagyon élvezte kivívott tekintélyét, úgy uralkodott, mintha nem is a férje, hanem ő lenne a király, hisz voltaképpen ő vitte az ügyeket. A félelmetes Warwick grófja is őelőtte borult térdre kegyelemért esedezve, Margit pedig több mint negyedórát hagyta könyörögni, amíg nagy kegyesen megbocsátott neki. A becsvágyó királyné persze tudta, hogy ő maga sosem lehet Anglia hivatalos uralkodója, így azután fő céljának azt tekintette, hogy fiának, Edward hercegnek szerezze meg a koronát. Erőfeszítései azonban nem jártak sikerrel, fia elesett a tewkesburyi csatában. Férjét a londoni Towerben meggyilkolták, őt pedig addig tartották fogságban, amíg a francia király ki nem váltotta rabságából. Margit Franciaországban tengette utolsó éveit, s az egykor félelmetes angol királyné végül elfeledve, szegénységben halt meg.

[3]

1620. augusztus 25.

Megtörténik a Habsburgok első trónfosztása

Hosszadalmas Habsburg-ellenes háborúskodásai során Bethlen Gábor 1620-ban jutott a legközelebb ahhoz, hogy a Kárpát-medence komoly politikai tényezőjévé váljék. Fennhatósága kiterjedt csaknem az egész királyi Magyarországra, annak váraira és városaira, köztük a `fővárosra`, Pozsonyra, amelynek elfoglalásakor a Szent Korona is a kezére jutott. Rendkívüli sikereit elsősorban a nemzetközi konstellációnak köszönhette: a cseh és morva rendek hadai 1619 őszén - Bethlenéivel együtt - a császárvárost veszélyeztették. Az érintett területek arisztokráciája - vallásra való tekintet nélkül - szinte egy emberként állt a fejedelem mellé. Nyilvánvaló, hogy például Batthyányak csatlakozása nélkül Bethlen dunántúli pozíciói ingatagok maradtak volna. Az április 25-i prágai szerződés szokatlanul szoros együttműködést létesített Bethlen és a cseh királlyá választott Frigyes pfalzi választófejedelem, a cseh-morva és a magyar rendek között. Olyannyira, hogy augusztusban közös követséget küldtek a Portára, megbeszélni a törökkel a Habsburg-ellenes fellépés módozatait. A magyar rendek abban reménykedtek, hogy a Porta hozzájárul a királyi Magyarország és Erdély egyesüléséhez Bethlen fősége alatt. Tévedtek. A török kormányzat még csak nem is igyekezett ezt a látszatott kelteni. Az 1620. augusztus 25-én a Habsburgok trónfosztásával magyar királlyá választott Bethlen kedvét azonban alighanem mégis leginkább az vette el a koronázástól, hogy a rendek besztercebányai végzései az ő kezét is éppúgy meg akarták kötni, mint a Habsburgokét, miközben tőle is elvárták volna, hogy a sajátjából fedezze az ország törökellenes védelmét.

[4]

1648. augusztus 25.

Meghal Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója

Az aragóniai Peraltában született 1556. szeptember 11-én. 1583-ban szentelték pappá, s 1592-ben ment Aragóniából Rómába. Itt az utcán rendetlenkedő gyerekeket összegyűjtötte, majd vallásos és gyakorlati életre nevelésükre 1597-ben iskolát alapított `Scholae piae` (kegyes iskolák) néven. A gyerekeket nemcsak vallásosságra nevelték, hanem írásra, olvasásra és számolásra is megtanították. Az iskolák gyorsan népszerűvé váltak, nemcsak Itáliában, hanem más országokban is elterjedtek. A paptanítók társulatát V. Pál pápa először kongregáció rangra, majd XV. Gergely pápa 1621-ben ünnepélyes fogadalmi papi renddé, szerzetesrendi rangra emelte. José Calasanza (Josephus Calasanctus) Rómában halt meg 1648-ban. Száz év múlva avatták boldoggá, 1767-ben pedig XIII. Kelemen pápa a szentek sorába emelte.

[5]

1652. augusztus 25.

Négy Esterházy-fiú életét veszti a vezekényi csatában

A török ellen vívott küzdelemben, háromszoros túlerővel szemben maradt alul az érsekújvári főkapitány, Forgách Ádám által vezettt 1200 fős magyar sereg. A csatáról részletes leírással Esterházy Pál naplója szolgál, aki ugyan nem volt ott a helyszínen, de közvetlen értesülései nyomán a csata legrészletesebb leírását alkotta meg. Az Esterházy-családból négy fiú veszett oda a csatában: László, Ferenc, Tamás, Gáspár.

[6]

1776. augusztus 25.

Meghal David Hume angol filozófus és történész

Edinburgh-ben született 1711. május 7-én. Apja elszegényedett földbirtokos volt, aki fia születése után három évvel meghalt. Hume 12-15 éves kora közt tanult az Edinburgh-i Egyetemen, később Bristolban egy kereskedelmi irodában dolgozott. 1754-62 között megírta Anglia történetét. Többször járt Franciaországban, 1763-tól a párizsi követség titkáraként barátságot kötött az enciklopédistákkal, de miután összekülönbözött Rousseau-val, 1767-ben hazatért, s 1769-ig államtitkár-helyettes volt. Elméletben agnosztikus, gyakorlatban a szokványos polgári `józan ész` álláspontját védelmezte. Léttanát, kozmológiáját, pszichológiáját és vallásfilozófiáját szkeptikus alapelveire építette fel. Szkepticizmusa elméletileg megalapozta a polgárság utilitárius és normális észjárását. A Hume-i agnoszticizmus nagy befolyást gyakorolt a modern idealizmusra, s a neopozitivizmus egyik legfőbb eszmei forrása volt. Főbb művei: Értekezés az emberi természetről, Erkölcsi és politikai esszék, Tanulmány az emberi értelemről, Tanulmány az erkölcs elveiről és Politikai értekezések.

[7]

1825. augusztus 25.

Uruguay elnyeri függetlenségét

A Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű Uruguay Dél-Amerika atlanti-óceáni partvidékén fekszik. A területet 1515-ben Díaz de Solis spanyol hajós fedezte fel. A charrúa indiánok sokáig elszántan védekezek az egymással vetélkedő portugál és spanyol hódítók ellen. Az ország 1777-ben lett spanyol gyarmat. A spanyolellenes függetlenségi harc 1811-ben kezdődött, s 1825. augusztus 25-én kiáltották ki Uruguay függetlenségét. Az 1830-as alkotmány nem tudta egyesíteni a belsőleg megosztott országot, ahol heves harc dúlt a liberális- konzervatív `colorádók` és a nagybirtokosok és az egyház által támogatott `blancók` között. A demokratizálást 1890-ben az első civil elnök, Julio Herrera y Obes kezdte meg. A XX. század első évei fellendülésének az 1929-es világgazdasági válság vetett véget. A második világháború jó exportlehetőségei újabb prosperitást hoztak, de az ötvenes évek közepétől ismét nőtt a munkanélküliség, elértéktelenedett a pénz. A növekvő társadalmi elégedetlenség miatt 1973-ban katonák vették át a hatalmat, diktatúrájuk 1985-ig tartott. Az 1985-ös első szabad parlamenti és elnökválasztást követően visszaállították a politikai szabadságjogokat, s a gazdaságot neoliberális intézkedésekkel (állami vállalatok privatizálása, pénzreform) próbálták meg talpra állítani, az egymást követő elnökök tovább folytatták a stabilizációs politikát.

[8]

1841. augusztus 25.

Megszületett Emil Theodor Kocher svájci sebész

1865-ben szerzett orvosi oklevelet a berni egyetemen, amelynek 1872-től 1917-ig sebészprofesszora volt. Számos jelentős újítással gazdagította a műtéttant, és elsőként ismerte fel a pajzsmirigy eltávolításának kóros következményeit. 1909-ben orvosi Nobel-díjat kapott a `pajzsmirigy fiziológiája, patológiája és sebészete terén végzett munkáiért`. Az általa kifejlesztett érfogó ma is fontos sebészi műszer. Bernben hunyt el 1917. július 27-én.

[9]

1848. augusztus 25.

Elhalasztják az iskolai törvényjavaslat megvitatását

Az országgyűlés főrendiháza a következő országgyűlésre halsztja az augusztus 12-i elemi iskolai törvényjavaslat megvitatását.

[10]

1849. augusztus 25.

A II. hadtest leteszi a fegyvert

Kazinczy Lajos tábornok Zsibón (Közép-Szolnok vm.) a II. hadtest mintegy 4000 emberével leteszi a fegyvert az oroszok előtt.

[11]

1860. augusztus 25.

Közös osztrák-magyar ügyeket tárgyal a birodalmi tanács

Az uralkodó elnöklete alatt tartott minisztertanács Johann Bernhardt Rechberg gróf miniszterelnök, Agenor Goluchowski gróf belügyminiszter, Nádasdy Ferenc gróf igazságügyminiszter, továbbá Heinrich Jaroslav Clam-Martinic gróf, Apponyi György gróf, Szécsen Antal gróf és Mailáth György részvételével a birodalmi tanács és az országgyűlés hatásköréről, a Magyar Kancellária és a Hétszemélyes Tábla visszaállításáról, valamint Horvátország, Erdély, a Bánság és a Vajdaság viszonyának kérdéseiről tárgyal.

[12]

1866. augusztus 25.

Folytatódnak a kiegyezési tárgyalások

Bécsben sor kerül a második osztrák-magyar közös értekezletre a kiegyezés tárgyában.

[13]

1870. augusztus 25.

A Monarchia csatlakozik a semlegesek ligájához

Ezzel része lesz az európai hatalmak franciabarát tömörülésének.

[14]

1885. augusztus 25.

Átadják rendeltetésének a budapesti Szent István kórházat

[15]

1897. augusztus 25.

A király új törvénycikket szentesít

Az 1897:XXXIII. törvénycikk a büntető törvényszékeknél esküdtbíróságok szervezését írja elő.

[16]

1900. augusztus 25.

Meghal Friedrich Nietzsche

Weimarban meghal 55 éves korában Friedrich Nietzsche filozófus, az egzisztencialista filozófia egyik előfutára. Hatással volt rá Arthur Schopenhauer és Immanuel Kant. Nietzsche a keresztény etikát és a szocializmust is egyaránt mint `rabszolgaetikát` utasítja el. Szerinte az egész világot az akarat ősereje irányítja. Az `Imigyen szóla Zarathustrá`-ban (1883-1885) azt a felsőbbrendű embert szólítja, aki szellemi és morális fölénye folytán nem kötődik a polgári normákhoz. Első nagyobb írásában Nietzsche az élet két kifejezési formáját állítja egymással szembe: a dionüszoszi eksztatikus életerőt és az apollóni alakító-formáló erőt. A művészetben az akarat megnyilvánulását látta, "az igazság akarását" és a "lét akarását". Írásait gyakran félreértették. Késői műveiben például a "Túl jón és rosszon" (1886) című írásában a "felsőbbrendű" erkölcsről ír. A "jó" és "gonosz" keresztényi ellentétpárral a "nemes" és "alacsonyabb rendű" párt állította szembe. Nietzsche gyönyörű német nyelvezetét azok sem vitatták, akik a filozófus nemzeti irracionalizmusában a nácizmus előfutárát sejtették.

[17]

1907. augusztus 25.

Összeütközés történik a katonaság és a románok között

Pánándon (Kisküküllő vm.) a honvédség a román lakossággal szemben fegyverét használja.

[18]

1914. augusztus 25.

Új darabot mutatnak be Budapesten

A budapesti Király színházban bemutatják Pásztor Árpád Ferenc József azt üzente című `látványosságát`.

[19]

1933. augusztus 25.

A kormányzó nagyobb jogkört kap

Gömbös Gyula miniszterelnök a kormányzati rendszer átalakítására tett első intézkedéseinek az volt a célja, hogy a törvényhozás rovására növelje az állam és a kormány jogkörét. Horthy már megválasztása idején sérelmezte, hogy az 1920:I. tc. nem biztosította számára a Ház elnapolásának és feloszlatásának királyi jogait. Az 1933. augusztus 25-én hatályba lépett 1933:XXIII. tc. értelmében a kormányzót megilleti az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának királyi joga, az 1848:IV. tc.-ben és az 1867:X. tc.-ben foglalt korlátozásokkal. Ezek a jogszabályok rögzítették az uralkodónak azt a kötelezettségét, hogy biztosítania kell a költségvetés és a zárszámadás kellő időpontban történő letárgyalását az országgyűlésben. Az 1937. július 28-án hatályba lépő 1937:XIX. tc. értelmében a kormányzónak 6 hónap áll rendelkezésére (az eddigi 60 nap helyett) az országgyűlés által elfogadott törvény kihirdetéséhez. Ha nem kívánja ezt megtenni, akkor ez alkalommal is visszaküldheti a parlamentnek "megfontolás végett". Az államfőnek másodízben is 6 hónap áll rendelkezésére, hogy döntsön a kihirdetésről vagy az újabb visszaküldésről. A törvény jogot biztosít az államfő számára, hogy a 6 hónap folyamán feloszlassa az országgyűlést, s ez esetben nem köteles a visszaküldött törvényt kihirdetni. A kormányzó jogot kap arra, hogy írásban három nagykorú magyar állampolgárt utódjául ajánljon.

[20]

1936. augusztus 25.

Megszűnik a Világosság-csoport

A bécsi rendőrség formálisan is feloszlatja a magyar emigránsok Világosság-csoportját.
Tényleges működése már 1934-ben megszűnt.

[21]

1936. augusztus 25.

A moszkvai bíróság ítéletet hirdet a volt kommunista vezetők ügyében

Az egyik fővádlottat, Zinovjevet már 1935-ben tízévi börtönbüntetésre ítélték, s végül Kamanyevvel együtt golyó által halál lett az osztályrésze. A `nép árulójaként` aznap kivégzett politikusok Lenin közvetlen munkatársai voltak, s haláluk, koncepciós perben történt elítélésük elsődleges oka a Lenin akarata ellenére hatalomra került Joszif V. Sztálin pártfőtitkár beteges féltékenysége, cezaromániája volt. Ennek esett áldozatául a többi koncepciós perben elítéltek egész sora, a parasztság körében viszonylagos népszerűségnek örvendő Nyikolaj Buharin, vagy több tábornok-társával egyetemben, Mihail Tuhacsevszkij marsall, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. Sztálin, egykori fő vetélytársát, Lev Trockijt - akit 1929-ben száműzött - 1940-ben mexikói emigrációjában gyilkoltatta meg.

[22]

1939. augusztus 25.

Aláírják arit-lengyel szerződést

Nagy Britannia és Lengyelország kölcsönös védelmi szerződést köt Londonban.

[23]

1940. augusztus 25.

Meghal Pethő Sándor

Autóbalesetben életét veszti Pethő Sándor publicista, szerkesztő, történész, a Magyar Nemzet című napilap alapítója. Pethő 1885-ben született. Közel tíz évig főgimnáziumi történelemtanárként dolgozott Budapesten, közben az Élet című folyóiratot szerkesztette. 1919-től felhagyott a tanítással és újságírással, történelmi kutatásokkal foglalkozott. 1934-38 között a Magyarság című napilap főszerkesztői székében ült. 1938-ban Hegedűs Gyulával alapítója és főszerkesztője volt a Magyar Nemzet című napilapnak, amely jelentékeny szerepet játszott a hitleri fasizmus és a magyar szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak elleni küzdelemben. A lap az ő vezetésével a német befolyással szembeforduló polgári orgánummá vált. 1940-ben lemondani kényszerült. Számos politikai tanulmánya jelent meg. 1991-ben emlékére az újságírók számára róla elnevezett díjat alapítottak.

[24]

1941. augusztus 25.

Hitler és Mussolini közös látogatást tesz a fronton

[25]

1956. augusztus 25.

Meghal Alfred Kinsey szexológus

Az indianai Bloomingtonban 62 éves korában elhunyt Alfred Charles Kinsey, amerikai zoológus és szexológus. A kutató, aki az indianai egyetemen tanított, a `Kinsey-Report` révén vált híressé. Kinsey eredetileg biológiát tanult és csaknem húsz éven át rovartannal foglalkozott, mígnem 1938-ban az emberi szexuális viselkedés kutatásának szentelte magát. Az indianai egyetem szexuálkutató intézete a következő években Kinsey irányítása alatt csaknem 200 000 amerikai fehér embert kérdezett ki ebben a témában. Ennek az első empirikus vizsgálatnak az eredményeit két részben tette közzé "A férfi szexuális magatartása" (1948) és "A nő szexuális magatartása" (1953) címmel, s ezzel az egész nyugati világban nagy feltűnést keltett, egyben az erkölcsbírák között is. Kinsey-t felforgatással gyanúsították.

[26]

1960. augusztus 25.

Magyar olimpiai sikerek

A magyar sportolók Rómában jól szerepeltek. A hagyományos sportágakban (ökölvívás, vívás, öttusa, kajak-kenu) 6 aranyérmet szereztek.

[27]

1966. augusztus 25.

Meghal Schenker Zoltán olimpiai bajnok vívó

Váradszentmártonban született 1880. október 13-án. Bécsújhelyen végezte a tiszti iskolát, a monarchia hadseregében szolgált, ezért a londoni olimpián még nem indulhatott magyar színekben. 1912-ben azonban már tagja volt a stockholmi olimpián bajnokságot nyert kardcsapatnak, egyéniben pedig három magyar, Fuchs Jenő, Békessy Béla és Mészáros Ervin mögött negyedik lett. Az 1924. évi párizsi olimpián már 44 évesen szerepelt, a kardválogatottal ezüst-, a tőrcsapattal bronzérmet szerzett. 1923-ban kardvívó csapatbajnokságot nyert, majd utána kétszer tőrvívó egyéni bajnokságot is. A második világháború után Diósdon élt. Élete végéig gyakorló vívómester volt és szakcikkek egész sorát írta. Főbb művei a Tőrvívás és A modern magyar kardvívás című könyve, mely utóbbi német és lengyel nyelven is megjelent.

[28]

1977. augusztus 25.

Meghal Kós Károly, a sokoldalú művész

Kétségkívül épületei a leghíresebbek, de rendkívül sokoldalú művész volt, kiváló festő, költő, író és néprajztudós, egyébként pedig - Tompa László szavaival - `Erdély legnyugtalanabb, izgága magyarja`. Nemcsak művészete maradandó értékű, de emberi nagysága is példa volt és maradt minden nemzedék számára. Kortársai `a szikladerekú építőt látták benne, aki teleültette Erdélyt zengő templomokkal ... a fiatalabbak a hűség és szolgálat jelképét, a szétzüllött harangszónak tornyot rakó embert. Élete, munkássága századokra szóló példa és tanulság` - írták róla, amelyben nincs semmi túlzás. Ékesen bizonyítja ezt, hogy az első világháború után lemondott a budapesti Iparművészeti Főiskola tanári katedrájáról, és hazament Erdélybe, ahol nem várta se munka, se pénz. Pedig három gyereke volt, de ő azt mondta: `hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten`. Így azután világéletében szegény ember maradt, de persze nem bánta. Amint kilencvenévesen megvallotta: `Ha anyagiakban mindig szegény is voltam, de szellemiekben, lélekben, családilag gazdag, szép és boldog volt az életem`.

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. ősz: Forró magyar őszök

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra