Gömbös Gyula miniszterelnök a kormányzati rendszer átalakítására tett első intézkedéseinek az volt a célja, hogy a törvényhozás rovására növelje az állam és a kormány jogkörét. Horthy már megválasztása idején sérelmezte, hogy az 1920:I. tc. nem biztosította számára a Ház elnapolásának és feloszlatásának királyi jogait. Az 1933. augusztus 25-én hatályba lépett 1933:XXIII. tc. értelmében a kormányzót megilleti az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának királyi joga, az 1848:IV. tc.-ben és az 1867:X. tc.-ben foglalt korlátozásokkal. Ezek a jogszabályok rögzítették az uralkodónak azt a kötelezettségét, hogy biztosítania kell a költségvetés és a zárszámadás kellő időpontban történő letárgyalását az országgyűlésben. Az 1937. július 28-án hatályba lépő 1937:XIX. tc. értelmében a kormányzónak 6 hónap áll rendelkezésére (az eddigi 60 nap helyett) az országgyűlés által elfogadott törvény kihirdetéséhez. Ha nem kívánja ezt megtenni, akkor ez alkalommal is visszaküldheti a parlamentnek "megfontolás végett". Az államfőnek másodízben is 6 hónap áll rendelkezésére, hogy döntsön a kihirdetésről vagy az újabb visszaküldésről. A törvény jogot biztosít az államfő számára, hogy a 6 hónap folyamán feloszlassa az országgyűlést, s ez esetben nem köteles a visszaküldött törvényt kihirdetni. A kormányzó jogot kap arra, hogy írásban három nagykorú magyar állampolgárt utódjául ajánljon.