Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: június • Nap: 18
Hónap: június • Nap: 18
18 találat
[1]
1155. június 18.
I. (Barbarossa) Frigyest császárrá koronázzák
Rómában IV. Adorján pápa I. Frigyes német királyt (vörösesszőke szakálla miatt Itáliában Barbarossának hívták) német-római császárrá koronázza. Frigyes 1154 októberében Itáliába ment, hogy az észak-itáliai városokkal és a szicíliai normanokkal szemben segítséget nyújtson a pápának. Az ellenpápa pártjának letörése és a koronázása után azonban nem a normannok ellen vonult, hanem a német fejedelmek követelésére visszatért Németországba.
[2]
1448. június 18.
Hunyadi János kormányzó és a Cillei grófok megbízottjai békét kötnek
[3]
1511. június 18.
Megszületett Bartolommeo Ammanati olasz szobrász
A Settignano-ban született művész Michelangelo manierista követője volt. Előbb Velencében, majd Padovában és Rómában dolgozott. 1560-ban Firenzében megnyerte a Piazza della Signorián felállítandó Neptun-kút tervezésére kiírt pályázatot. Ez a kút lett élete fő műve, bár kortársainak nem tetszett: `Ammanati, de szép márványt tettél tönkre` - mondogatták. Jelentős alkotása még a római Palazzo Ruspoli és a Collegio Romano, valamint a firenzei Palazzo Pitti udvara és a Ponte a Santa Trinitá, a Szentháromság-híd. Firenzében halt meg 1592. április 22-én.
[4]
1686. június 18.
Megkezdődik Buda ostroma
A szövetséges keresztény hadak már 1684-ben kísérletet tettek Buda visszavételére, ám ekkor, 111 napos ostrom után, vissza kellett vonulniuk. Részben a törökök szívós védekezése, részben az időjárás fogott ki rajtuk. A Haditanács 1686-ban ismét Buda ostroma mellett döntött. A főparancsnokságot újra Lotharingiai Károlyra bízták, aki június 18-án foglalta el állásait 40 ezer emberével - közöttük a brandenburgi segélycsapatokkal és a nem egyidejűleg jelenlévő 15 ezer magyarral - a vár északi oldalán. Az önálló parancsnokságot kiharcoló Miksa Emánuel bajor választófejedelem 21 ezer főnyi bajor, szász és ausztriai katonasága a palota felőli oldalon, a Nagy Rondellánál sorakozott fel.
A vár védelmét a nagy tapasztalatokkal rendelkező, hetvenesztendős Abdi Abdurrahman pasa irányította, aki mintegy 10 ezer harcost vont össze, közöttük válogatott janicsár- és szpáhicsapatokat.
Az ostrom nyitó fázisában, június 24-én a szövetségesek kezére került a Víziváros. A rendszeres ostromhoz július első napjaiban láttak hozzá: a vár északi és déli oldalán működésbe léptek az ágyúk és a mozsarak, a katonák közelítő árkokat ástak a falak irányába, és védműveket (contravallatio) építettek a várbeliek kitörésének feltartóztatására.
Az első általános gyalogsági rohamot Károly herceg egységei hajtották végre július 13-án, de az súlyos kudarccal végződött. Július 22-én 800 tonna puskapor felrobbant a palota Dunára néző szárnyában. Az 1500 török életét követelő katasztrófa után azonban hiába szólította fel megadásra Abdurrahman pasát a császári fővezér, sőt később beküldött felhívásának sem lett foganatja.
Augusztus végére az ostromlók olyan mértékben megrongálták és birtokolták az északi, illetve déli védművek jelentős részét, hogy a kisegítő hadtestek megérkezése után elszánhatták magukat a végső támadásra. Szeptember 2-án, hétfőn délután három óra tájban szólaltak meg a rohamra hívó lövegek, s amikorra beesteledett, a rommá lőtt, lángokban álló várban megszűnt minden ellenállás. Buda 145 év után felszabadult a török megszállás alól.
[5]
1717. június 18.
A császári sereg megkezdi a török kezében lévő Belgrád ostromát
[6]
1757. június 18.
Kolinnál győzedelmeskednek az osztrákok
A Prága melletti Kolinnál Leopold Joseph Maria Daun gróf parancsnoksága alatt Mária Terézia serege legyőzte a II. `Nagy` Frigyes parancsnoksága alatt álló porosz sereget. A győzelem emlékére a császárné-királynő megalapította a Katonai Mária Terézia-rendet, amely a Habsburg Birodalom legjelentősebb katonai kitüntetése lett. Az első avatáson (1758. március 7-én) a kolini csata hőseit tüntették ki: Lotharingiai Károly herceg és Daun mellett Nádasdy Ferenc és Hadik András kaptak nagykeresztet, valamint tizennégyen lovagkeresztet. A rendet az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, 1919-ben hivatalosan ugyan megszüntették, de Ausztriában még 1931-ig, majd pedig Magyarországon 1944-ben is adományoztak ilyen kitüntetést.
[7]
1815. június 18.
Napoleon végleges vereséget szenved
Az Elba-szigeti száműzetéséből visszatérő I. Napóleon császár (1815. március 20.) a Waterloo (Belle-Alliance) melletti csatában megsemmisítő vereséget szenved. A győztes angol csapatokat Arthur Wellesley, Wellington hercege, a porosz sereget pedig Gebhard Leberech von Blücher vezette. Napóleon, miután a poroszokat Ligny mellett június 16-án legyőzte, június 17-én a Brüsszel közelében állomásozó brit sereg ellen fordult. Június 18-án 14 óra körül Waterloo mellett megkezdődnek a hadi cselekmények, melyek a brit sereget súlyos, szorongatott helyzetbe hozzák. Csak a Blücher vezette porosz csapatok beavatkozása teszi lehetővé a francia sereg feletti győzelmet. A Waterloo melletti vereséggel Napóleon megújított uralma végérvényesen megszűnik. Június 22-én Napóleon másodszor is kénytelen lemondani.
[8]
1866. június 18.
Megszületett Korányi Sándor belgyógyász
1894-ben a Stefánia Gyermekkórházban, 1895-től az István kórházban dolgozott, s 1893-tól tanított a pesti egyetemen. A modern veseélettan és vesekórtan egyik nemzetközileg elismert megalapítója volt. A veseelégtelenség fogalmát elsőként ő határozta meg és vezette be az annak megállapítására alkalmas vizsgáló eljárást. Az elsők között volt, akik fizikai-kémiai módszereket alkalmaztak az orvostanban. A vesebetegségek, valamint a tuberkulózis gyógyítása terén is alapvető tevékenységet fejtett ki. Kutatásai kiterjedtek a leukémia gyógyítására, az öregedés élettanának vizsgálatára is. Mint pedagógus igen jelentős iskolát nevelt fel, 1945 után vezető belorvosaink többsége az ő tanítványa volt. Tagja volt a felsőháznak. 1944. április 12-én halt meg Budapesten. 2003-ban posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.
[9]
1868. június 18.
Megszületett Vitéz Nagybányai Horthy Miklós
Horthy Miklós Kenderesen látta meg a napvilágot, protestáns nemesi családból származott. 1909-től az I. világháborúig Ferenc József szárnysegédje, a háborúban flottaparancsnok, majd ellentengernagy volt. 1919-ben a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, majd a nemzeti hadsereg fővezére lett. 1920. március 1-jén választották Magyarország kormányzójává. Az államforma királyság maradt, de a királyi széket nem töltötték be, Horthy a kezdetben ideiglenesnek szánt tisztet majd negyedszázadig töltötte be. 1921-ben kétszer is sikeresen megakadályozta IV. Károly király visszatérését. A nevével fémjelzett politikai rendszer a nagybirtokos osztályra, a viszonylag nagy létszámú hivatalnok-köztisztviselő rétegre és - gazdasági szempontból - a nagyburzsoáziára támaszkodott. Külpolitikája a trianoni békeszerződés revíziójára, az ország területi integritásának visszaállítására irányult. A II. világháború végén, az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet, a fegyverszüneti proklamáció után a németek lemondatták. A háború után előbb Németországban, majd haláláig Portugáliában élt. 1993. szeptember 4-én hamvait hazahozták és volt kenderesi birtokán újratemették.
[10]
1884. június 18.
Az állam vasutakat vált meg
Az 1880-as években a magánvasutak elleni legfontosabb kifogás: magas árufuvarozási díjaik miatt csökken a magyar mezőgazdasági termékek versenyképessége; ráadásul a vasutaknak nyújtott kamatgarancia erősen megterheli az állami költségvetést. A kormányzat két nagy hullámban államosítja a magánvasutakat. 1880-1885 között a Tiszavidéki Vasút, az Első Erdélyi Vasút, a Duna-Dráva Vasút és az Alföld-Fiumei Vasút, 1889-1891 között az Első Magyar-Gácsországi, a Magyar Nyugati, a Budapest-Pécsi, az Arad-Temesvári, a Magyar Északkeleti Vasút, valamint a MÁV nagy riválisa, a nagy tőkeerejű ún. Osztrák-Magyar Államvasút Társaság állami megváltására kerül sor. Az államosításokkal nem szűnt meg minden magánvasút, még új is épült, de kialakult az egységes államvasúti hálózat, és a magyar kormány szabadon érvényesíthette díjszabási politikáját. A vasút-államosítási politikának a legkiemelkedőbb egyénisége Baross Gábor (1848-1892) közlekedési államtitkár, későbbi miniszter (`vasminiszter`) volt. A magyar tengerhajózás fejlesztése is az ő nevéhez fűződik.
[11]
1886. június 18.
Megszületett George Leigh Mallory brit hegymászó
Lelkész fia volt, Cambridge-ben tanult. Egy tanára 18 évesen vitte el az Alpokba, ahol megmászták a Mont Blanc-t és a Monte Rosát is. Foglalkoztatta a zene, festészet és színjátszás is. Kapcsolatba került a művészek és írók Bloomsbury-csoportjával, ennek tagja volt Virginia Woolf és Lytton Strachey is. Emellett igen jó érzéke volt a legmegfelelőbb útvonal kiválasztásához. Teljesen megbízott magában, ennek eredménye egy esés lett, amelynek következményeit egész életében érezte a bokájában. 1910-ben tanári állást vállalt, tanítványait, köztük Robert Graves-t, a hegyekbe vitte túrákra. Baloldali liberális volt, a nők szavazati jogáért, az ír önigazgatásért emelt szót. 1916-17-ben egy évet a francia fronton töltött, majd rossz bokája miatt hazaküldték. Még 1914-ben megnősült, három gyermeke született. 1919-ben értesült róla, hogy a britek az Everest felderítésére készülnek - úgy érezte, ebből nem maradhat ki. Ekkor már a legnagyobb brit alpinistának tartották. Amikor megkérdezték, miért akarja megmászni az Everestet, ezt válaszolta: Azért, mert ott van. 1921-ben és 1922-ben is részt vett a Mount Everest megközelítésének felderítésére szervezett expedíciókban. Ezután előadókörúton vett részt az Egyesült Államokban, majd történelemtanári állást vállat Cambridge-ben. A harmadik úton Mallory volt az egyetlen, aki az előző két expedícióban részt vett. Június 4-én Teddy Norton 8574 m-re jutott, ez addigi rekord volt. Mallory a 8168 m-en fekvő VI. táborból indult, s azért választotta Andrew Irvine-t partneréül, mert kiválóan értett az oxigénpalackhoz. Noell Odell 7924 m-ig követte őket, és egyszer meg is pillantotta a két hegymászót, amint felfelé haladtak. Két nap múlva ismét felment egyedül a VI. táborba, s miután mindent érintetlenül talált, tudta, hogy társai elpusztultak. A későbbi évtizedekben csak egy-egy nyomot találtak róluk. 1975-ben egy kínai hegymászó 8229 m-en talált egy `régi angol halottat`, s erről beszámolt az expedíció japán vezetőjének. Másnap a kínai egy szakadékba zuhant és meghalt, ezért a rejtély nem oldódott meg. 1999. május 1-jén a Mallory és Irvine felkutatására szerveződött expedíció tagja, Conrad Anker találta meg Mallory tetemét az Everesten, 8229 m magasban. A Mount Everest feltárása, 1921 és az Ostrom a Mount Everest ellen, 1922 című könyvek jelenős részét Mallory írta. Utolsó útjáról Noel Odell a Harc a Mount Everestért kötetben emlékezik meg.
[12]
1928. június 18.
Meghal Roald Amundsen, norvég felfedező
Roald Amundsen norvég sarkutazó Umberto Nobile olasz tábornok és léghajótervező után kutatva, valószínűleg a Medve-szigetek fölött lezuhan. Nobile az Italia nevű léghajóval május 24-én az Északi-sark fölött tűnt el. Nemzetközi mentőakció indult keresésére: 16 hajó, 21 repülőgép, több szánexpedíció - összesen 1500 fő - kutatott Nobile és a legénysége után. Ám csak június 24-én találják meg a szerencsétlenség színhelyét és mentik meg Nobilét. Amundsen, aki 1903 óta tevékenykedett sarkutazóként, Latham nevű francia vízi repülőgépével indult végzetes útjára. 1906-ban feltárta az Északnyugati-átjárót, és kutatásokat folytatott az észak-szibériai partvidéken. 1911-ben (december 14.) elsőnek érte el a Déli-sarkot. 1923-ban elsőként kísérelte meg, hogy repülőgéppel érje el a Föld egyik sarkát.
[13]
1933. június 18.
Átadják a nyíregyházi rádióállomást
Az akkori legnagyobb teljesítményű vidéki rádióállomás 6,25 kilowatt-os volt, a Standard RT. készítette el az amerikai Western cég szabadalma és magyar mérnökök elgondolásai alapján. Az antennarendszert két 64 méter magas, faszerkezetű tornyon helyezték el. Az adóberendezéseket a háború miatt 1940-ben leszerelték. Helyette 1948-ban épült újabb, amely 1952-ig működött, amíg át nem adta a helyét az újabb 25 kilowattos adónak. Az ország első adóállomását egyébként még 1923-ban állították fel Lakihegyen, és ezt követte 10 évvel később a mosonmagyaróvári, a pécsi, a miskolci és a nyíregyházi helyi adóállomás.
[14]
1936. június 18.
Meghal Makszim Gorkij orosz író
Nyizsnij-Novgorodban született 1868. március 28-án. Korán árvaságra jutott, ifjúságát vándorlással töltötte, s ekkor választotta a Gorkij, azaz a Keserű álnevet. Később szinte valamennyi művének témája vándoréveiből eredt. 1905-ben a forradalomban való részvétele miatt letartóztatták, és csak nemzetközi tiltakozásra engedték szabadon. Hosszú olaszországi tartózkodása (1906-13) után bizonyos ellenérzésekkel, de üdvözölte az októberi forradalmat. 1921-ben újra emigrált, Németországban, Csehszlovákiában, majd az itáliai Sorrentóban eltöltött évek után 1931-ben tért vissza hazájába, ettől kezdve Sztálin nem engedte ki többet az országból. Sokoldalú publicisztikai és elméleti munkássága a kultúra, az irodalom és a művészet szinte minden ágára kiterjedt. Irodalomszervezőként világirodalmi kiadót hozott létre, folyóiratot alapított, s nevéhez fűződött az új irodalom sok fiatal tehetségének felfedezése is. Ő volt a Szovjet Írók Szövetségének alapítója, s e szervezet elnökeként fejezte be életét. Híres regénye Az anya, s ismert színműve az Éjjeli menedékhely, valamint a Jegor Bulicsov és a többiek.
[15]
1948. június 18.
Meghal Auguszt József cukrásziparos
A cukrászdinasztiát még apja, Auguszt Elek alapította meg, amikor 1870-ben megnyitotta első cukrászdáját a budai Tabánban. Korai halála után özvegye vette át az üzletet, akit nemsokára fia, az 1875-ben született József követett. Ő tanulóévei után először anyja cukrászdájában volt segéd, majd párizsi, londoni tanulmányútjairól hazatérve 1901-től hozzáfogott az üzlet felvirágoztatásához. Elsőnek indította meg Budapesten a teasütemény gyári termelését, 1908-tól pedig - saját, Krisztina téri üzletében - csokoládé-bonbont és -drazsét is készített. 1916-tól uzsonnatermes cukrászdája kiváló és gazdag áruválasztékával a főváros egyik legkedveltebb üzlete volt. A boltot 1945 januárjában légitámadás semmisítette meg. A háború után a romokból újjáépítette és 1947-ben megnyitotta az üzletet, de az 1951-es államosításkor a családot kitelepítették. A politikai helyzet enyhülésével egy kis Fény utcai üzlethelyiségben 1957-ben az utódok újból feltámasztották a cukrászdát, amelyet 1992-ben egy pesti, Kossuth Lajos utcai fióküzlettel - ezt Auguszt Olga, a dinasztia-alapító dédunokája vezeti -, 2001-ben egy budai pavilonnal egészítettek ki.
[16]
1978. június 18.
Meghal Carlile Aylmer Macartney angol diplomata, történész
A kenti Crockham-ben látta meg a napvilágot 1895. január 24-én. Tanulmányait a cambridge-i egyetemen végezte, majd 1921-ben bécsi alkonzullá nevezték ki. Ekkor kezdett behatóan érdeklődni Magyarország iránt. Trianont a magyarságot sújtó méltánytalanságként ítélte meg, s magyar-barátságát érvényesítette az Encyclopedia Britannica munkatársaként, valamint 1928-30 között népszövetségi szakértőként is. 1936-ban az oxfordi egyetem előadója volt, a háború alatt a BBC-ben a brit külügyminisztérium tanácsadójaként dolgozott fel elemzéseket, 1951-57 között pedig az edinburghi egyetemen tanított. 1951-től elnöke volt a Brit-Magyar Baráti Társaságnak. Több magyar vonatkozású könyve is megjelent: Magyarország története, Az osztrák uralkodóház, A modern Magyarország története 1921-45-ig. Több tanulmányában foglalkozott a közép-európai nemzetiségi problémákkal. Oxford-ban érte a halál.
[17]
1983. június 18.
Elhagyja a Földet az első amerikai női űrrepülő
Sally Ride asztrofizikus 1978-ban csatlakozott a NASA-hoz, ahol űrhajós volt az 1979-1987 időszakban. Segített az amerikai űrrepülőgép robotkarjának a kivitelezésében. 1983-ban a Challenger űrrepülőgép fedélzetén, az STS-7 jelű küldetés során járt az űrben. Tagja volt a Challenger és a Columbia űrrepülőgépek katasztrófáját vizsgáló csapatnak. 1983-ban Magyarországon járt egy konferencián. Ekkor ismerte meg a magyar fejlesztésű Pille dózismérőt, amelynek az akummulátoros változatát 1984-ben az STS-41-G űrrepülés során magával is vitte a Challenger fedélzetére.
[18]
1998. június 18.
Megalakul az új magyar parlament
Magyarországon 1998. május 10-én tartották a rendszerváltás utáni harmadik országgyűlési képviselőválasztás első fordulóját. Itt több mint 1600 egyéni jelölt indult és 12 párt állított országos listát, a választásra jogosult állampolgárok 56,27 százaléka vett részt. Érvénytelen lett a szavazás - az alacsony részvételi arány miatt - Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Hajdú-Bihar megyében, ahol csak a május 24-i második forduló hozott eredményt. Akkor a részvételi arány 56,57 százalékos volt, s a rendszerváltás óta első ízben fordult elő, hogy a második fordulóban a választói aktivitás nagyobb volt, mint az elsőben. - A június 2-i végleges eredmény alapján az MSZP 32,92 százalékot, a Fidesz - Magyar Polgári Párt 29,48 százalékot, az FKGP 13,15 százalékot, az SZDSZ 7,57 százalékot kapott és 5,47 százalékkal bekerült a parlamentbe a Magyar Igazság és Élet Pártja is. Az állami támogatáshoz szükséges 1 százalékot a Munkáspárt, az MDF, a KDNP és az MDNP haladta meg. Az 1998. június 18-án megalakult új Országgyűlés 386 helyén a Fidesz 147, az MSZP 134, a Független Kisgazda Párt 48, az SZDSZ 24, az MDF 18, míg a MIÉP 14 mandátummal osztozott, s egy független jelölt, Kupa Mihály volt pénzügyminiszter is mandátumhoz jutott. Júliusban megalakult a Fidesz-FKGP-MDF koalíciós kormány.