Nyizsnij-Novgorodban született 1868. március 28-án. Korán árvaságra jutott, ifjúságát vándorlással töltötte, s ekkor választotta a Gorkij, azaz a Keserű álnevet. Később szinte valamennyi művének témája vándoréveiből eredt. 1905-ben a forradalomban való részvétele miatt letartóztatták, és csak nemzetközi tiltakozásra engedték szabadon. Hosszú olaszországi tartózkodása (1906-13) után bizonyos ellenérzésekkel, de üdvözölte az októberi forradalmat. 1921-ben újra emigrált, Németországban, Csehszlovákiában, majd az itáliai Sorrentóban eltöltött évek után 1931-ben tért vissza hazájába, ettől kezdve Sztálin nem engedte ki többet az országból. Sokoldalú publicisztikai és elméleti munkássága a kultúra, az irodalom és a művészet szinte minden ágára kiterjedt. Irodalomszervezőként világirodalmi kiadót hozott létre, folyóiratot alapított, s nevéhez fűződött az új irodalom sok fiatal tehetségének felfedezése is. Ő volt a Szovjet Írók Szövetségének alapítója, s e szervezet elnökeként fejezte be életét. Híres regénye Az anya, s ismert színműve az Éjjeli menedékhely, valamint a Jegor Bulicsov és a többiek.