Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Képzettség, kirekesztettség és erőszak: milyen volt egy középkori hóhér élete?

2019. augusztus 29. 13:26 Múlt-kor

<

Előnyök és elvárások

Előfordult azonban néhány előnye is e kitaszított szakmának: a középkorban francia szóval „havage”-nak nevezett jog révén a hóhér bizonyos mennyiségű élelmet és italt ingyen vehetett a piaci árusoktól, mondta el Klemettilä-McHale.

Mi több, „a hatóságok általában ingyen szállást, valamint vám- és adómentességet biztosítottak nekik” – mondta a történész. Ezek az apró engedmények a társadalmi kirekesztettséget voltak hivatottak ellensúlyozni – valamint arra sarkallni a bakókat, hogy ne hagyják el szakmájukat.

További ellentmondás tűnik ki a hóhérszakma lenézettsége és az elvárt precízió és professzionalizmus között. Habár első belegondolásra az ember úgy hinné, a nyers erőn kívül nem sok minden szükségeltetik az emberek hatékony kivégzéséhez, Klemettilä-McHale elmondása szerint a bakónak jelentős szakértelemre volt szüksége ahhoz, hogy zökkenőmentesen hajtsa végre feladatát.

„A tisztség betöltőjétől elvárták, hogy minden kivégzésnél jól teljesítsen. Ha ebben kudarcot vallott, nem csupán alkalmatlansággal, de kegyetlenséggel is megvádolták” – mondta.

Egyes régiókban – köztük Magyarországon is – a bakók a karddal vagy bárddal történő kivégzések alkalmával híresen csak háromszor sújthattak le az elítéltre, és ha a szakszerűtlen végrehajtás gyomorforgató eredménnyel vagy lassú halállal járt, annak súlyos következményei lehettek.

„Előfordult, hogy a sikertelen hóhérra rátámadt a feldühödött nézőközönség, ha pedig ezt túl is élte, a hatóságok megbüntethették bére visszatartásával, börtönbe zárással vagy a tisztségből való felmentésével” – mondta el Klemettilä-McHale.

Nyilvánvaló tehát, hogy a hóhérnak érdekében állt minél tisztább munkát végeznie, ehhez pedig elengedhetetlen volt az emberi test viszonylag beható ismerete.

A közvélekedéssel szemben a bakók korántsem voltak tanulatlan egyének: a mesterséget űzők között szokatlanul magas volt az írástudók aránya társadalmi csoportjukhoz képest, és az emberi anatómiát illetően is rendelkeztek alapvető képzettséggel – magyarázta el Harrington.

Ez utóbbi tényező vezetett a hóhérszakma talán legkülönösebb ellentmondásához: sok bakó egyben orvosként is tevékenykedett. „Az olyan emberek is, akik semmi közösséget nem kívántak vállalni a hóhérral, az ő házához mentek, hogy gyógyítsa meg őket” – mondta Harrington.

Kiderül például Schmidt írásaiból is, hogy „sokkal, sokkal több páciense volt, akit meggyógyított, mint ember, akit kivégzett” – tette hozzá a történész. Schmidt ráadásul arról is írt naplójában, hogy az orvoslás lett volna a választott pályája, ha nem kényszerült volna bele a hóhérmesterségbe.

Világos tehát, hogy a középkori és kora újkori hóhérok a legtöbb esetben jóval többek voltak holmi véreskezű, kegyetlen embereknél. A forrásokból kitűnik, hogy nagy részük belekényszerült egy olyan szerepbe, amelyet mások nem voltak hajlandók betölteni, egy olyan korban, amikor nagy szükség volt rájuk a törvényes rend fenntartásához.

„El kell felejteni a csuklyás, anonim és szadista hóhér képét” – mondta Harrington. „Saját magukra valószínűleg rendfenntartókként tekintettek.”

Schmidt történetéhez tartozik egy utolsó csavar is. Pályafutása során szokatlanul nagy tiszteletet vívott ki magának kiemelkedő professzionalizmusával, ennek köszönhetően pedig kinevezték a bajorországi Bamberg város hivatásos hóhérává.

Ez meglehetősen busás fizetést hozott számára, és igen kényelmes életet élhetett családjával egy nagyméretű házban. Mindazonáltal továbbra is pária volt mások szemében mestersége miatt, ezt a sorsot pedig nem kívánta gyermekeire is átörökíteni.

Visszavonulását követően, 70 évesen eltökélte, hogy visszaállítja családja becsületét. Sorozatosan kérvényezte a bajor hatóságoktól, hogy oldják fel fiait apjuk feladatainak átvétele alól, és végül sikerrel is járt. Fiainak nem kellett többé a vérpad mellé lépniük, és szabadon választhatták meg útjukat – ahogy arra apjuk is egész életében vágyott. Az empatikus, tanult hóhér története végül boldog végkifejletet nyert.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Képzettség, kirekesztettség és erőszak: milyen volt egy középkori hóhér élete?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra