Képeken a délvidéki megszállás kerékpáros honvédei
2023. április 11. 08:22 Dr. Tósoky Balázs
Húsvéti ajándék Hitlernek
A németek szívesen vették volna, ha a magyar Gyorshadtest német vezénylés alá kerül, így biztosítva annak részvételét a balkáni háborúban. Erről már 1941. április 12-én érdeklődtek a magyar vezérkarnál, majd másnap maga Hitler küldött üzenetet Horthynak:
„Főméltóságú Uram! Sietve szeretném Főméltóságod hozzájárulását kérni az alábbiakhoz:
1. A magyar hadsereg zöme – mivel a Szerbia elleni további hadművelethez már nincs rá szükség – megállítandó a Dráva-Duna általános vonalon. 2. Az 1. és a 2. gépkocsizó dandárokból álló gyorshadtest vegyen továbbra is részt a német motorizált egységek hadműveleteiben, a német hadsereg kötelékében. A jugoszláv állam teljes összeomlása talán már a mai napon befejezett ténynek tekinthető. Úgy gondolom, ez mindannyiunk számára a legjobb húsvéti ajándék...”
Bácstopolya a bevonuláskor (magántulajdon)
A magyar döntés végül a hadtestnek a műveleti területről való kivonása lett, ugyanakkor Hitler igényeit szem előtt tartva annak parancsnoksága, az 1. és 2. gépkocsizó dandár a kerékpáros zászlóaljak kivételével, továbbá a hadtest közvetlen tüzér, légvédelmi tüzér, műszaki, híradó, valamint a vonat gépkocsizó egységei német alárendeltségbe kerültek.
Mivel Károly alakulatára a németeknek nem volt a továbbiakban szüksége, másrészt a Gyorshadtest pár nap alatt végrehajtotta a Délvidék megszállását, a dunai átkelés után a 16. zászlóalj visszatérhetett a Bácskába. Kerékpárosaink ismét átkeltek a folyón, ezúttal nyugodtabbnak tűnő körülmények között: a katonák mellett lovaskocsin utazó civilek is szerepelnek az egyik képen.
Harci verseny
A zászlóalj Újvidéken (Нови Сад) keresztül – a Sidtől mintegy 80 kilométerre lévő – Temerinbe érkezett, majd (ismét) Újvidéken állapodott meg egy időre, egészen 1941. június végéig. A temerini napok végre némi pihenést is hoztak a sokat próbált kerékpárosoknak. Családoknál szállásolták el őket, ám „vendéglátók” a fotókon megörökített rendkívül merev tekintetükkel – érthetően – nem tűnnek különösebben boldognak, ellentétben honvédeinkkel).
Szerb foglyok (magántulajdon)
A magyarok Temerinben díszszemlét is tartottak, ezen a kerékpárosok mellett népviseletbe öltözött kisgyermekek is részt vettek. Kerékpáros járőrversenyhez is volt kedvük és főleg erejük: mély vizesárkon úszva keltek át, vállukon vitték járművüket, több méter mély agyagos, sáros árkokon kapaszkodtak keresztül. Nyilván valahogyan fenn kellett tartani a harci kedvet és elszántságot. A győztes raj némi szabad eltávozást kapott, ezen a programon fényképezte le Károly az újvidéki báni palotát is. Mindeközben nem lehet elfelejtkezni arról, hogy mikor és hol járunk: a következő képsorok már az Újvidék környéki felrobbantott hidakat ábrázolják, Pétervárad (Петроварадин) épp ezért nem volt már közvetlenül elérhető.
A relatív idilli állapotnak Németország Szovjetunió ellen 1941. június 22-én megindított hadművelete vetett véget. A kerékpáros zászlóaljat vonaton Rahóra szállították, majd a Kárpátokon átkelve Galíciába vezényelték. A katonák állapota, felszerelések hiánya ekkor már alkalmatlanná tette az alakulatot a tényleges harcra, így azt kivonták a hadműveletekből, végül 1941 decemberében megszüntették. A délvidéki kaland végső mérlege: a magyar egységek (a többszörös túlerejük ellenére is) a halottakkal és súlyos sebesültekkel együtt 467 főt veszítettek, amiről azonban a fotóalbum nem ad információkat.
Belövést kapott iskola Szőregen (magántulajdon)
Károly megjárta az orosz frontot, majd 1945 tavaszán Pozsonynál főhadnagyként esett orosz fogságba. Testvérei, Elemér és László gyakran érdeklődtek a pályaudvaron a hazatérő katonaruhás emberektől, tudnak-e valamit a hozzátartozójukról. Egy alkalommal aztán sikerült egy igazán hiteles forrásra találniuk, ugyanis magát a csontig lesoványodott bátyjukat kérdezték meg, aki így válaszolt „Nem ismersz meg, Elemér? én vagyok az…”. Károly 1947 Húsvétján, 33 évesen térhetett csak vissza Magyarországra az orosz hadifogságból, mindössze 47 kg-os súllyal. Egészsége megsínylette a háborús éveket, és a két év orosz fogságot, hatvanévesen hunyt el 1974-ben. Két fia után unokái és dédunokái is kegyelettel őrzik emlékét – erre szerettem volna írásommal magam is kísérletet tenni.
Szerb „kiserőd” (magántulajdon)
10,5 cm-es (Göring) 37 M könnyűtarack vontatása (magántulajdon)
Tósoky Károly szakasza (magántulajdon)
Civilek átszállítása a Dunán (magántulajdon)
Álcázott szerb erőd (magántulajdon)
Temerini „vendéglátók” (magántulajdon)
Díszszemle Temerinben (magántulajdon)
Népviseletbe öltözött kislányok Temerinben (magántulajdon)
Kerékpáros járőrverseny (magántulajdon)
A járőrversenyen győztes raj (magántulajdon)
Az újvidéki báni palota (magántulajdon)
Újvidék környékén felrobbantott híd (magántulajdon)
Az újvidéki hangár német légitámadás után (magántulajdon)
39 M Csaba felderítő páncélgépkocsi (magántulajdon)
38 M Toldi könnyűharckocsi (magántulajdon)
Tábori szakácsok Kisnaményban (magántulajdon)
38 M Botond terepjáró tehergépkocsi (magántulajdon)
Átkelés a Tiszán (magántulajdon)
(Tósoky Károly három további második világháborús fotónaplóját a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Fotóarchívuma őrzi. Köszönöm az intézménytől kapott támogatást és segítséget.)
Felhasznált irodalom:
Gallai Ferenc visszaemlékezése (3. fejezet). https://gallai.net/3-fejezet
Fekete Vilmos: A szegedi Damjanich János 16. kerékpáros zászlóalj 1939-1941 között. https://gallai.net/ami-minket-illet/nagyapam-naploja/damjanich-janos-16-kerekparos-zaszloalj
Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, 1990.
Horváth Csaba – Lengyel Ferenc: A délvidéki hadművelet 1941. április, Debrecen, 2003.
Jugoszláv gépek légitámadása Szeged ellen. Délmagyarország, 1941. április 8., 3.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
