Kémműholdakkal térképezték fel Urartu ókori csatornarendszerét
2026. május 29. 16:01 Múlt-kor
Hidegháborús kémműholdak archív felvételeinek elemzésével több mint száz kilométernyi ókori öntözőcsatornát azonosítottak az örményországi Argistihinili erődítménye körül. A felfedezés bizonyítja, hogy az i. e. 8. századi Urartu királysága nem csupán katonai támaszpontokat épített, hanem kiterjedt, mérnöki pontossággal megtervezett hidrológiai rendszerekkel formálta át az Ararát-hegy lábánál fekvő aszályos síkságot, megalapozva ezzel a régió urbanizációját.
A Varsói Egyetem kutatói, Nazarij Buławka és Krzysztof Jakubiak, valamint az Örmény Nemzeti Tudományos Akadémia munkatársa, Inessza Karapetyan által vezetett nemzetközi kutatócsoport összesen 1019 kilométernyi egykori és modern vízügyi létesítményt térképezett fel az Araksz folyó völgyében.
Mivel a modern mezőgazdaság a történelmi felszíni nyomok jelentős részét mára eltüntette, a szakemberek az 1960-as és 1970-es években készült, azóta titkosítás alól feloldott CORONA és GAMBIT kémműholdak felvételeit hívták segítségül, amelyeket modern radaradatokkal és 3D-s domborzati modellekkel vetettek össze.
A vizsgálatok során mintegy 134,6 kilométernyi olyan csatornahálózatot azonosítottak, amely nagy valószínűséggel az ókori Urartu korából származik. Az űrfelvételeken a növényzet növekedési mintázata és a talajnedvesség apró eltérései rajzolták ki a mára betemetődött árkok és gátak vonalait.
Az ókori Közel-Kelet egyik legjelentősebb állama, az Asszír Birodalommal is hevesen rivalizáló Urartu az i. e. 1. évezred elején uralta a mai Kelet-Anatólia, Örményország, a Dél-Kaukázus és Északnyugat-Irán területeit. A vizsgált Argistihinili erődjét I. Argisti (i. e. 786–764) urartui király alapította egy stratégiailag fontos, két magaslat által védett ponton, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a térséget.
Bár a terület topográfiailag alkalmas volt a mezőgazdaságra, az öntözés hiánya miatt korábban teljesen lakatlan pusztaság volt. Az ásatások során előkerült alapítókő-feliratok egyértelműen rögzítik, hogy a vidék betelepítéséhez I. Argisti öt nagy csatorna megépítését rendelte el, amelyek a városközpontot, valamint a frissen telepített szőlőket és gyümölcsösöket látták el vízzel.
A most azonosított, döntően északkeleti tájolású csatornahálózat térbeli elrendezése szorosan illeszkedik az uralkodói feliratok által leírt korabeli topográfiához. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a monumentális vízművek kiépítése a királyi hatalom központosításának és a hadsereg, valamint az állami intézmények fenntartásának elengedhetetlen eszköze volt a félszáraz éghajlati viszonyok között.
Bár az öntözőrendszer egy része Urartu i. e. 590 körüli bukása után, a hellénizmus korában felvirágzó Armavir városának idején, majd a középkorban is használatban maradhatott, az alapstruktúra egyértelműen az ókori mérnöki tudás kiterjedtségéről tanúskodik. A kutatás következő fázisában célzott terepi ásatásokkal, üledékvizsgálatokkal és radiokarbonos kormeghatározással tervezik pontosítani az egyes csatornaszakaszok építésének pontos idejét, hogy tisztázzák az ókori birodalom tájformáló tevékenységének pontos kronológiáját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
