Katonai támadás, éhség és infláció követte a legutóbbi görög „nem”-et
2015. július 15. 08:21 Csernus Szilveszter
Diktátorok az Adria két partján
Mussolini ezután sikerre éhesen jelölte ki október végére a Görögország elleni támadás napját. Minden hadviselő fél – talán még a görög is – arra számított, hogy a hétmilliós ország részéről legfeljebb néhány heti ellenállásra futja majd az olasz nagyhatalom ellen. A dicsőséges bevonulásra készülő Mussolini 1940. október 28-át tűzte ki az offenzíva megindítására, ami nem véletlen: ekkor ünnepelte ugyanis 18. évfordulóját a fasiszta Olaszország.
Emmanuelle Grazzi, az olasz király athéni nagykövete a várva várt nap hajnalán, 3 órakor kereste fel lakásán Metaxast, hogy átnyújtsa Mussolini ultimátumát. A jegyzékben Olaszország követelése az volt, hogy a háború végéig megszállhassa Görögország stratégiai pontjait, mintegy katonai bázisként használva az országot. A válaszra három órát kapott Metaxas (aki külügyminiszter is volt), aki be sem várva azt, a diplomácia nyelvén deklarálta a háborút: „alors, c’est la guerre!” – azaz: „akkor hát, ez háború”). Metaxas válaszát szimbolikusan már akkor egy egyszerű „Nem”-ként (görögül: „Oxi”) emlegették, amit azóta is így tart számon a görög történelmi emlékezet.
Hajnali 5:30-kor Albánia felől az olasz hadsereg benyomult Görögországba és a Regia Aeronautica gépei görög célpontokat bombáztak. 28-án a görög városokban tüntető emberek már „oxi-oxi” skandálással jelezték, hogy nem kérnek az olasz megszállásból. Mussolini akciója Metaxas diktatúrájának is „jót tett”, ugyanis az addig népszerűtlen vezető mögé a fenyegető veszély hatására egységesen beálltak a görögök.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
