John Lennonban látta legnagyobb ellenfelét a bukástól rettegő Nixon elnök
2022. november 30. 16:26 Múlt-kor
Az elnök diadala
A Bevándorlási és Honosítási Szolgálat 1972 márciusában megtagadta, hogy meghosszabbítsák Lennonék vízumát, és elrendelte a kitoloncolási eljárás megkezdését. Mivel az egykori Beatles-tag nem rendelkezett különösebb jogi hatalommal, elsősorban arra törekedtek, hogy az ismertségét növeljék.
1972 februárjában például egy hétig ők töltötték be a híres The Mike Douglas Show házigazdai szerepét. Emellett pedig számtalan rajongó foglalt állást Lennon mellett, tiltakoztak az FBI tevékenysége és a Bevándorlási és Honosítási Szolgálat döntése ellen.
Lennon FBI-aktájának egyik lapja, melyen politikai szervezeteknek való adakozását és e szervezetek kommunikációját követték 1972 elején
A Plastic Ono Band 1972-es albuma, a Some Time in New York úgy jelent meg, hogy egy petíciót csatoltak hozzá, amelyet a vásárlók kitölthettek és elküldhettek utóbbi szervezetnek. Olyan híres emberek is kiálltak Lennonék mellett, mint Bob Dylan, aki egy nyílt levélben fogalmazta meg, hogy a párosnak maradnia kellene.
Ám a különböző kormányzati intézkedések, párosítva a megfigyelésekkel, tulajdonképpen célt értek, mivel Lennon 1972 májusában nyilvánosan bejelentette, hogy a republikánus konvenció idejére felfüggeszti a részvételét a különböző tiltakozásokon.
A republikánusoknak ugyanis az volt a félelme, hogy a zenész „követi” a rendezvényeiket, vagy párhuzamosan ugyanoda hirdet meg nagyszabású koncerteket vagy sajtóeseményeket, hogy ezzel elvonja a figyelmet a párt kampányától.
1972. november 7-én Richard Nixon megnyerte a választásokat, ráadásul az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb arányú győzelmét aratta.
Bár a demokrata párti ellenfele, George McGovern szimpatizált Lennonék békepárti eszméivel, ezeket Nixon csapata sikeresen fordította ellene, és úgy állította be a jelöltet, mint aki szimpatizál a szélsőbaloldali eszmékkel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
