Jezsuita, szabadkőműves és titkos ügynök egy személyben: Nagy Töhötöm fordulatos élete
2022. március 29. 14:15 Petrás Éva
A száműzetés új világa
Nagy Töhötöm 1947. január 4-én indult Rómából Montevideóba. Bár áthelyezése küzdelmének kudarcát jelezte, paradox módon mégis ennek köszönhette, hogy – Kerkai Jenővel ellentétben – elkerülte a börtönt. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályától ugyanis 1947. március 10-én már idézés érkezett üres lakására. Ő mindazonáltal száműzetésnek élte meg Dél-Amerikába kerülését.
„Álarcok mögött” – Nagy Töhötöm fényképtablója
Elsőként Uruguayban rendezkedett be. Megtanult spanyolul, és tanított a montevideói szemináriumban. Ezután a KALOT mintájára szociális parasztmozgalom szervezésébe kezdett, ám igyekezete megtört a montevideói érsek konzervativizmusán. Mozgástere egyre szűkült, míg végül az érsek minden mozgalmi lehetőséget elvett tőle, a végén már csak katekizmust taníthatott és gyóntathatott.
Ekkor úgy döntött, áttelepül Argentínába, ahol kezdetben a fővárosban a jezsuita rend dél-amerikai kollégiumában oktatott. Ám ott azzal vádolták, hogy szociális tanításaival fellázítja az egész nemzetközi jezsuita kollégiumot, ezért a Buenos Aires-i érsek eltiltotta a tanítástól. Ekkorra Nagy komoly hivatásválságba került, ezért az általános rendfőnökhöz fordult, s kérte, hogy bocsássák el a jezsuita rendből. Döntését részben az elszenvedett sérelmekkel, részben korábbi hitkételyeivel indokolta. Végül a pápa 1948 őszén engedélyezte számára a laikus státust.
Nagy Töhötöm tehát ismét új életet kezdett, s az elkövetkező 22 évben Argentína vált a hazájává. 1948 szeptemberében meg is nősült. Felesége Pölöskey Paulina, egy erdélyi eredetű emigráns magyar család gyermeke lett. Leányuk, Krisztina 1949 szeptemberében született.
Buenos Airesben sem találta meg számítását
Amikor Nagy Argentínában immáron világiként berendezkedett, a katolikus egyház után újabb spirituális otthont keresett magának. Így került a szabadkőművesség vonzásába. Feljegyzései szerint 1952-ben valódi kilétét és múltját eltitkolva, álnéven lépett be az argentin „Estrella del Oriente” páholyba. Beavatásakor arra a kérdésre, hogy mit vár a szabadkőművességtől, egymondatos választ adott: „Új tartalmat életemnek.” A különböző fokozatokat nagyon gyors ütemben teljesítette, és amikor magyar nyelvű szabadkőműves-páholy alakult Buenos Airesben, ő is hozzájuk csatlakozott.
Ekkortájt érlelődött meg benne az a terv, hogy összebékíti a katolikus egyházat a szabadkőművességgel, amelyre – úgy érezte – kivételes helyzete predesztinálta. Tapasztalatait és nézeteit 1963-ban spanyolul, 1965-ben magyarul is megjelentette Jezsuiták és szabadkőművesek címmel.