Isteni sugallatra fegyvertelen kereszteshadjáratra indultak Európa gyermekei – vagy mégsem?
2023. január 8. 16:04 Múlt-kor
A francia szál
A franciaországi történésekről szóló krónikák leírása számos ponton megegyezik a németországi eseményekkel kapcsolatos beszámolókkal. A feljegyzések szerint 1212 tavaszán, miközben a Cloyes-ból származó Étienne (azaz István) nevű, 12 éves pásztorfiú a juhait legeltette, szokatlan dolog történt.
Egy koldus jelent meg az ifjú előtt, aki azt állította, hogy ő maga Jézus Krisztus. A szegény zarándok egy levelet adott át Étienne-nek. Kérte, továbbítsa a francia királynak, s felszólította az ifjút, hogy hirdesse meg a Jeruzsálem felszabadítására induló keresztes hadjáratot.
A francia krónikaírók szerint Cloyes-i Étienne követőinek száma hamar több ezerre nőtt
A csodás találkozás híre az egész vidéken elterjedt, és a királyhoz igyekvő pásztorfiúhoz rengetegen csatlakoztak. A több mint 30 ezer fősre duzzadt, főként gyerekekből álló tömeg májusban ért Párizs határába. Ekkorra a zarándokok ifjú vezetője az út során véghezvitt csodáknak köszönhetően már komoly tekintéllyel rendelkezett, így személyét II. Fülöp Ágost francia király sem vehette félvállról.
Ennek megfelelően kikérte az ügyben a párizsi egyetem tanári karának véleményét. Tanácsukra a király hazaküldte az előtte megjelent sokaságot. Bár sokan betartották a parancsot, a többség ekkorra már annyira fellelkesedett, hogy esze ágában sem volt hallgatni a királyi rendeletre.
A keresztesek június végén Vendôme-ból indultak el a Szentföld irányába. A sereget elsősorban parasztgyerekek alkották, de nemesek, valamint lányok is voltak a soraiban. Míg a legtöbben gyalog mentek, Étienne díszes szekéren utazott, ahol ponyva védte a naptól. A vezetőt egyre inkább szentként kezdték tisztelni.
A Szentföldre induló keresztesek
Mielőtt a keresztesek elérték Marseille-t, a nagy meleg és az élelemhiány miatt sokan meghaltak, és volt, aki a nehézségeket látva inkább visszafordult. Akik pedig maradtak, visszafojtott lélegzettel várták, hogy Étienne előtt – ígéretéhez híven – kettényíljon a tenger. A csoda azonban elmaradt. Ám ekkor két kereskedő, Hugues Lefer (Vas Hugó) és Guilleaume Leporc (Disznó Vilmos) felajánlotta a segítségét. Vezetésükkel a sereg hét hajóval indult el Palesztina felé, majd 18 éven át semmilyen hírt nem hallattak magukról.
1230-ban egy, a zarándokokkal tartó, Észak-Afrikából visszatért pap beszámolt róla, hogy két hajó még Szardínia partjainál zátonyra futott. Bár a többi vitorlás elérte az észak-afrikai partokat, kiderült, hogy az utasok két rabszolga-kereskedő kezébe kerültek. Legtöbbjüket jó pénzért eladták szaracén uralkodóknak és kereskedőknek, sokukat pedig kivégezték, mert nem voltak hajlandók áttérni az iszlám hitre. A kaland csúfos véget ért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
