Huber Jánosné története igen szívszorító. Barátnőjével és akkori párjával együtt 1944 szilveszterén hurcolták el - a Kiskunhalas-Debrecen útvonalon keresztül - Szovjetunióba. A Krivoj Rog-i munkatáborban barátnőjével egy barakkba került, ahol a háború utáni újjáépítés céljából fagerenda-rakodási munkára kötelezték őket; innen később a közeli szénbányába kerültek. A szomszédos munkatáborban dolgozott Huber Jánosné párja, akivel a kint eltöltött idő alatt egyszer sem tudott találkozni. Hazatérésük után Hajóson lehettek újra együtt. Huber Jánosné barátnője vérhas következtében a táborban elhunyt, a tábor mögötti sziklák közé temették el. Az idős asszony a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által készített felvételen megrendülten mondja el a táborban történteket, könnyek között számol be barátnőjének piros, a sziklák közül előtűnő ruhadarabjáról, amelyre egy évvel a temetés után, a napi munka közben lett figyelmes.