Indián betörések miatt törhetett ki a boszorkányhisztéria Salemben

2016. március 1. 10:20

A 9 éves Elizabethen kívül annak 11 éves unokahúga, Abigail Williams és egy másik fiatal lány is hasonló tüneteket produkált. A megdöbbent szülők rontásra gyanakodtak és megpróbálták rávenni a lányokat, hogy árulják el a boszorkányok neveit. 1692. március 1-én három nőt állítottak boszorkányság vádjával a New England-i Salem Village bírósága elé.

A gyermekkorában elárvult, kissé tébolyult Sarah Good koldusként tengette életét. A másik megvádolt egy Tituba névre hallgató karibi szolgáló volt, aki sötét bőrével keltett feltűnést a puritán bevándorlók között. A sort Sarah Osborne zárta, aki korábban egy örökösödési ügyből kifolyólag összetűzésbe keveredett a helyiek körében nagy befolyással bíró Putnam családdal, amelynek egyik fiatal hölgy tagja, Ann Putnam is a vádlók között volt.

Titubát hamar megtörték az ítészek, vallomást tett, amelyben elismerte, hogy megkörnyékezte az ördög. A szolgálónő elárulta azt is, hogy több boszorkány is működik a településen azzal a gonosz szándékkal, hogy elpusztítsa a puritánokat. Egyre több fiatal lány zuhant ijesztő, látomásokkal teli transzba, amelynek eredményeképpen nemcsak Salem, hanem a környező települések börtönei is megteltek.

Az ámokfutás csak 1692 októberében ért véget, amikor a Massachusetts kormányzója, akinek ekkor már a feleségét is boszorkánysággal vádolták, feloszlatta az a bírói testületet. A boszorkányőrület mérlege szomorú: 20 embert, köztük egy papot és egy közrendőrt is kivégeztek. A tömeghisztéria okairól több elmélet látott napvilágot, de a legmeggyőzőbb magyarázattal talán a telepesek környezetének vizsgálata szolgált. A betelepült puritánok számára az újvilág tele volt veszélyekkel. Az állandósuló indián betörések miatt nem érezték biztonságban magukat, így a folyamatos stressznek kitett lakosokon lassan eluralkodott a paranoia.