India ősi víztározói közt van, amelyik még ma is betölti eredeti szerepét
2021. május 2. 17:09 Múlt-kor
Szobrok garmadája
Rani ki vav a középkori India szobrászatának egyik legjelentősebb emléke. A Maru-Gurdzsára építészeti stílus és a Szólanki-építészet hatásai tükröződnek rajta, párhuzamba állítható a korszakban épült modherai Nap-templommal, amelyet I. Bhimdev 1026-ban kezdett el építeni.
Ran ki vav egy fordított templomot formáz, ezzel is kiemelve a víz szentségét. Az építmény hét rendkívül kidolgozott lépcsős szintből áll, mindegyik szinten számtalan faragott ábrázolással díszítve, összesen ötszáz nagyobb, és több ezer kisebb vallási és mitológiai témájú szobrot felhasználva.
Közülük is kiemelkedik Visnu tíz megtestesülése, láthatjuk vadkanként, oroszlánemberként, törpeként, sőt, kilencedik megtestesülésében Buddhaként jelenik meg. A szobrok között fellelhető a templomot építtető Udajamáti királyné faragott alakja is, lótuszvirággal a kezében, miközben egyik szolgálója napernyőt tart a feje fölé.
Sajnos nem minden szobor maradt fenn épségben a történelem viharában. Egy részüket ma az épület előtt, a helyükről kiemelve lehet megtekinteni.
Az északnyugatról érkező mohamedán hódítók eleinte nem viseltettek különösebb türelemmel a helyi kultúra iránt, az Afganisztánban felemelkedő Gaznavida-dinasztia uralkodója, Mahmúd a szomnathi templomot kirabolta és lerombolta 1026-ban. Ran ki vav megmenekülését részben a fontos funkciójának, részben pedig a már említett elárasztásnak köszönheti.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
