Imre király egyedül fogta el lázadó öccsét
2024. május 7. 14:20 Németh Máté
A keserű végjáték
Miután a király III. Ince pápát meggyőzte, hogy a koronázás azért szükségszerű, mert ő maga a Szentföldre kíván utazni, az országnak pedig szüksége van egy trónörökösre, az eseményhez már csak az esztergomi érseket kellett megnyerni. Pápai utasításra Ugrin ezt el is végezte volna, ha időközben meg nem hal, így a ceremóniához előbb meg kellett volna várni, hogy az új érsek megkapja a pápai megerősítést pozíciójában. Imre, aki ekkor már igen beteg volt, úgy döntött, hogy nem vár tovább, és János kalocsai érsekkel (ő később esztergomi érsek lett) László fiát megkoronáztatta.
A támogató pápai magatartást Imre utolsó hónapjaiban igyekezett anyagilag is meghálálni, célját ugyanis elérte: fia jogi értelemben trónörökös lett. Egészségi állapotának romlása miatt 1204 októberében már fia kezébe került a királyi hatalom, aki mellé gyámként és az ország kormányzójaként öccsét, a hűségesküt tevő Andrást tette. Imre végül - a hagyomány szerint - 1204. november 30-án halt meg; a királyt Egerben temették el.
A fiatal III. László mellett András inkább saját támogatói körét erősítette, ám amikor harc bontakozott volna ki közte és a volt Imre-pártiak között, 1205 májusában a gyermekkirály négyéves korában meghalt. A koronával a kezében András régóta dédelgetett álma, a magyar királyi cím megszerzése végre elérhető közelségbe került számára - János kalocsai érsek még ebben a hónapban meg is koronázta őt. Imrének uralkodása alatt nem kevés viszályt és ellene irányuló szervezkedést kellett kezelnie öccsének köszönhetően. Hasonló nehézségekből azonban a következő harminc évben a korábbi elégedetlenkedőnek, Andrásnak is bőven kijutott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
