Ilyennek látta egy amerikai pszichológus 1943-ban Adolf Hitlert
2016. február 24. 08:39
Henry Murray amerikai pszichológus, a Harvard professzorának 1943-ben készített jelentése szerint Adolf Hitler skizofrén volt, és arra törekedett, hogy elégtételt vegyen gyermekkori sérelmeiből fakadó dühének elfojtásáért.
Paranoia és apagyűlölet
1943-ban a CIA elődszervezete, az Office of Strategic Services Hitler személyiségének vizsgálatával bízta meg Murray-t, hogy segítségével megpróbálják előre megjósolni cselekedeteit. Murray 229 oldalas, Adolf Hitler személyiségének elemzése című jelentésében „teljes roncsnak” és paranoidnak nevezi a Führert, aki képtelen „normális emberi kapcsolatok létesítésére”. „Lehetetlen, hogy bármikor, bármiféle irgalmat vagy humánus bánásmódot reméljünk tőle” – írta a pszichológus.
Hitler elviselhetetlen kisebbségi komplexustól szenvedett, amely nagyrészt apró, törékeny gyermekkori testalkatára és gyakori betegeskedéseire volt visszavezethető. Amikor nem volt hajlandó iskolába menni, mert szégyellte, hogy szegényebb a társainál, édesanyja tolerálta fia hisztijét, és engedte, hogy otthon maradjon. „Soha nem végzett fizikai munkát, sohasem sportolt, és örökre alkalmatlannak nyilvánítottként az osztrák hadseregbe sem sorozták be” – írta Murray. Hitler bizonytalanságérzetét „a nyers erő, a fizikai erőszak, a kegyetlen dominancia és a katonai megszállás” tiszteletével igyekezett legyőzni. A Führert szexuális téren is egy „teljes értékű mazochistaként” jellemezték, aki megalázta és bántalmazta a partnereit.
Hitler gyerekként emellett Ödipusz-komplexusban is szenvedett, ami Murray jelentése szerint azután hatalmasodott el rajta, hogy egy alkalommal véletlenül látta a szüleit szexuális aktus közben. A kis Adolf a családja felett „zsarnoki keményéggel és igazságtalanul” hatalmat gyakorló apjával szemben végtelenül alázatosan és tisztelettudón viselkedett, de valójában ellenségként tekintett rá. A jelentés szerint Hitler irigy volt apja férfias erejére, és arról álmodott, hogy „anyja elveszett dicsőségének” visszaszerzése érdekében megalázhatja vetélytársát. Apja 1903-as halála után 16 éven át egyáltalán nem mutatott ambícióra és versenyszellemre utaló jeleket, mivel ekkor még nem fedezte fel magának az új ellenséget – áll a dokumentumban.
Hitler férfiasságára az is komoly csapást jelentett, hogy képtelen volt „a megszokott módon” szexuális kapcsolatot létesíteni partnereivel – osztották meg Murray-vel tapasztalataikat Hitler állítólagos szexuális partnerei. „Ez a gyengesége hatott ösztönzőként a felsőbbrendűség iránt érzett túlzott sóvárgására. Mivel egy nő előtt nem volt képes megmutatni férfierejét, kénytelen volt páratlan hatalmát a világ előtt demonstrálni” – írta a pszichológus.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
