Így látta egy bizánci császár a kereskedni érkező vikingeket
2020. október 5. 17:43 Múlt-kor
A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio) című „uralkodói kézikönyvet” VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz bizánci császár készítette fia, a későbbi II. Rómanosz császár számára. Rendkívül fontos forrása a korabeli kelet-európai történelemnek, valamint a magyar őstörténetnek – és egyben az egyik első beszámoló, amely a Bizánci Birodalom és a ma vikingeknek (vagy kelet-európai kontextusban varégoknak) nevezett skandináv hajósok közti kapcsolatról szól.
Sovinizmusmentes segédlet
A művet a császár arra szánta, hogy fiának a diplomáciában és a belügyekben is segítségére legyen. A mű kilencedik fejezetében esik szó a ruszokról, azaz azon skandinávokról, akik a mai Oroszország, illetve Ukrajna területén telepedtek le, és az itteni folyókon a Fekete-tengerhez lehajózva Bizánccal folytattak kereskedelmet.
VII. Konsztantinosz sokkal inkább párfogója volt az irodalomnak, mint irodalmár a javából – habár a kézikönyv mellett rengeteg egyéb művet jegyzett, ezeket nagyrészt korábbi forrásokból illesztette össze. Mindazonáltal e műve kiemelkedik az egyéb bizánci források közül abban, hogy meglehetősen kevés értékítéletet mond ki más kultúrákról – ellentétben a számos korabeli úti beszámolóval, amelyeket utazók készítettek általuk idegennek és különösnek tekintett területekről.
Az ismert bagdadi utazó, Ibn Fadlan például „Allah legmocskosabb állatainak” nevezi saját beszámolójában a ruszokat, kiemelve, hogy szokásuk volt koszos vízben mosakodni, illetve nyilvánosan közösülni rabszolgalányaikkal. Konsztantinosz az ilyen információk helyett inkább arra fókuszál írásában, amit fiának a gazdasági, hatalmi és diplomáciai vonatkozásokban kell tudnia az adott népről.
Konsztantinosz írása azért is különleges a görög-római gyökerű bizánci írások közt, mert a birodalmon kívülieket nem tekinti egyöntetűen „barbároknak”: egyedi népek képe rajzolódik ki a szövegből, meghatározott területekkel és törvényekkel, egyedi történelemmel és kultúrával. Konsztantinosz egyetlen egyszer sem használja a „barbaroi” kifejezést a szövegben.
Tagadhatatlan azonban, hogy a császár visszafogott fogalmazása ellenére egyértelműnek gondolta birodalma felsőbbrendűségét. Mindazonáltal tény, hogy más népek függetlenségét is elismeri, azaz nem tekinti egyetemesnek a bizánci császár hatalmát.
A ruszok esetében sem tér ki arra, hogy alávetettek lennének, azonban egyes szakértők szerint ez jelentheti azt is, hogy az árukat bizánci pénzre cserélni kívánó kereskedők esetében nem volt szükség ennek kiemelésére: egyértelműnek tűnhetett korabeli szemmel, hogy ki az alávetett.
A kilencedik fejezetben Konsztantinosz leírja, hogy a ruszok úgynevezett monoxülonban, azaz egyszerű, fatörzsből vájt hajóval érkeztek tavasszal, miután a jég olvadásával végig tudtak hajózni a Dnyeper folyón a Fekete-tengerhez. Az idegenek éves rendszerességgel jártak bizánci területre kereskedni, ami növeli annak valószínűségét, hogy a császár leírása pontos: a gyakori kontaktus lehetővé tette, hogy a bizánciak jól megfigyeljék a másik fél szokásait.
A fejezetben szó esik a Dnyeper torkolatának földrajzáról (a Krím-félszigettől nyugatra), valamint arról, hogy a monoxülonok is az eladni kívánt áru részét képezték: az egyszerű hajókat azért vásárolták a bizánci területek lakói, hogy saját korábbi, elhasználódott hajóik felhasználható elemeivel kiegészítsék őket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
