Horogkereszt a Korán felett – muszlimok Hitler szolgálatában II. rész
2015. szeptember 17. 08:20
„Körülmetéltek? Zsidó vagy!"
A Wehrmacht és az SS 1941-től kezdve – Boszniától kezdve a Krímen át a kaukázusi és közép-ázsiai területekig – muszlimok tízezreit vette fel a soraiba, főként azért, hogy ezáltal igyekezzen csökkenteni a német veszteségeket. A muszlimok minden fronton harcoltak: többek között Sztálingrádnál, Varsónál és Berlin védelménél is bevetették őket. A német tisztek figyelembe vették az alájuk beosztott muszlimok vallási ünnepekkel és étrenddel kapcsolatos kívánságait, és esetükben még a Hitler által 1933-ban hivatalosan állatvédelmi, valójában elsősorban antiszemita okokból elfogadott, rituális állatgyilkosságokat tiltó törvény rendelkezéseit is figyelmen kívül hagyták. A katonai imámok nemcsak a spirituális gondoskodás, hanem a politikai indoktrináció, vagyis a hitleri propaganda terjesztése tekintetében is komoly szerepet játszottak.
Mint Himmler 1944-ben kifejtette, az iszlám támogatása pusztán pragmatikus okokból történt meg. „Semmi bajom az iszlámmal, mert kineveli számomra (…) a katonákat, és a paradicsomot ígér nekik, amennyiben harcolnak és meghalnak a csatában” – fejtette ki náci funkcionáriusoknak az SS vezetője. A hivatalos iszlám-politika azonban gyakran csak a felszínen létezett. A Szovjetunió megtámadását követő hónapokban az SS alakulatai több ezer muszlimot végeztek ki – különösen azokat a hadifoglyokat, akiknek körülmetélt péniszük volt, ami a németek számára egyet jelentett azzal, hogy zsidók. A kivégzések a német vezetés magasabb köreiben is komoly vitákat generáltak, és Reinhard Heydrich végül saját maga figyelmeztette az SS bevetési csoportjait, hogy „a körülmetélés és a zsidó kinézet nem jelent elég bizonyítékot a zsidó származásra”.
A Szovjetunió déli határvidékén azonban ezután is komoly nehézséget okozott a muszlimok zsidóktól való megkülönböztetése. Az Einsatzgruppe D alakulatai számára különösen nagy problémát jelentett három, zsidó vallást követő, jelentős muszlim lakosság közelében élő népcsoport, a krími karaiták, krimcsakok, valamint a kaukázusi „hegyi zsidók”, a judeotatok (bikek) felismerése. Az iszlám kultúra és hagyományok mindhárom népcsoportra komoly hatást gyakoroltak. A karaitákat végül etnikailag türköknek nyilvánították, és békén hagyták, míg a krimcsakokat zsidóknak tekintették, és kiirtották. A hegyi zsidókhoz még Walther Bierkamp SS-Oberführer, az Einsatzgruppe D vezetője is ellátogatott. A katonai vezetőt rendkívül vendégszeretően fogadták, és részben ennek köszönhető, hogy Bierkamp jelentésében végül feljegyezte, hogy a többnejűségben élő judeotatoknak a vallásukon kívül semmi közük sincs a zsidókhoz. Az Einsatzgruppe-vezető elrendelte, hogy a judeotatokat ezentúl nem hegyi zsidóknak, hanem tatoknak nevezzék.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
