Holzer Simon, aki párizsi divatot teremtett a budapesti hölgyeknek
2023. április 7. 15:20 Szatmári Judit
Színesebb és hosszabb?
A háború utáni alapanyaghiány jelentős nehézségeket okozott az 1920-as évek elején. Ennek, valamint a pénzügyi nehézségeknek ellenére a Holzer finom selyemszöveteket és csipkéket tudott beszerezni külföldről. Erre a hazai divatszalonok közül mások is törekedtek, de a vásárláshoz szükséges külföldi valutát évekig csak korlátozott mennyiségben lehetett kiváltani. 1922-ben divatba jöttek a színek – talán a háború szürkesége és a gyász feketéje utáni ellenhatásként.
A kosztümöt, amely az 1910-es évek legjellemzőbb darabja volt, letaszította trónjáról a ruha és a mutatós, lehetőleg szőrmedíszítésű kabát kombinációja. Ebben az évben a Holzer őszi bemutatóján legkedveltebb színként a hideg almazöldet és a korallt említették, ám továbbra is rendszeresen feltűnt a fekete, amely – jól kombinálható, sok helyzetben megfelelő és nem mellesleg karcsúsító hatású alapszínként – ez idő tájt újra népszerűvé vált, és az is maradt.
Az extravagancia diadala
Aztán mégis tovább „világosodtak” a ruhák: a halványszürke és a drapp uralkodott. A szabásvonalak szempontjából 1921-ben a csípőre került a derékvonal, egy év múlva pedig a hosszabb, bokáig vagy alig boka fölé érő, nappal inkább egyenes, este drapériaszerűen redőzött, lágyabb vonalú szoknya vált divatossá. Az estélyi ruhák a húszas évtized elején különösen hosszúak voltak, sőt nem volt ritka az uszály sem – de nem hátul, hanem oldalt. Díszítésként pedig fémszálas hímzések, látványos mintájú csipkék, nagy virágdíszek szolgáltak. A szezononként változó párizsi divat pesti interpretálásában Holzer évtizedeken át élen járt, és bár francia szalonvezető alkalmazásáról nem tudunk a későbbiekben, arról igen, hogy mindkét fiát külföldön taníttatta: Andort Párizsban, Simont pedig Amerikában. Így egyikük a divat és a szabás, másikuk az üzlet szakértőjévé vált.
Végezetül érdemes felidézni a Holzer-divatcég végnapjait, mely a XX. század történetének legnehezebb időszakához kötődik. A csaknem száz éven keresztül működő többgenerációs családi cég fénykora a századfordulón volt, amikor egy modern szemléletű üzletember-tulajdonos irányította. Holzer Sándornak 1932-ig oroszlánrésze volt szakmájának felvirágoztatásában, és nem kevésbé abban, hogy az úgynevezett Holzer-filiálékon keresztül a magyar konfekcióipart külföldön is elismerték.
Autokróm felvételen is jól mutattak
Ennek hátterében az állt, hogy a tulajdonos a gazdasági világválság miatt nem akart létszámcsökkentést végrehajtani, így – előre menekülve – terjeszkedésbe fogott, és még az angol piacra is sikerült betörnie, ami pedig egy kontinentális vállalat számára addig lehetetlennek tűnt. A cégéről úgy fogalmazott, mint egy fészekről, melyből kirepültek a „madarak”: a nála tanuló és utána megerősödő korábbi alkalmazottak. A gazdasági világválság idején megrendülő vállalat azonban minden próbálkozás ellenére csaknem csődbe ment. Sikerült ugyan megmenteni és tovább működtetni, de csak nagy anyagi és presztízsbeli áldozatok árán, így vezető szerepét az 1930-as években elveszítette.
Végül pedig az 1944. március 19-i német megszállás arra indította a cégét akkor már régóta fia, ifj. Holzer Simon segítségével irányító Holzer Sándort, hogy vállalkozásukat egy színlelt, antedatált szerződéssel átadják egy keresztény szabónőnek. Hogy hogyan élték túl a vészkorszakot, nem ismert, de 1945 folyamán nekikezdtek a termelés újjászervezésének, ami azonban néhány év múltán megszakadt. A szovjet típusú diktatúra kiépítése együtt járt az államosítással és jó ideig a polgári divatnak mint burzsoá jelenségnek az üldözésével.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
