Hőhullám fedte fel a Chatsworth-birtok 17. századi díszkertjét
2026. július 22. 17:32 Múlt-kor
A rendkívüli nagy-britanniai aszály és hőhullám következtében rajzolódtak ki a derbyshire-i Chatsworth-birtok egykori, 17. századi díszkertjének körvonalai a levegőből. A beszámolók szerint a fű kiszáradása miatt láthatóvá vált, a 18. század elején betemetett Nagy Parterre újbóli feltűnése kivételes bepillantást enged a kora újkori angol tájépítészetbe és a főúri reprezentáció történetébe.
A különleges jelenséget az egykori virágágyások és sétányok maradványai felett megtelepedett növényzet eltérő reakciója okozza. A betemetett kerti építmények felett a fű gyökérzete sokkal sekélyebb, így a csapadékhiányos, forró időszakokban a növényzet ezen a területen gyorsabban kiég és megbarnul, mint a környező mélyebb talajon élő pázsit. Az így létrejövő színkülönbség ideiglenesen kirajzolja a föld alatt rejtőző, bonyolult geometriai mintázatokat.
A birtok saját meteorológiai állomásának adatai alapján a tavaszi és kora nyári időszak rendkívül száraz volt, a napsütéses órák száma harmadával meghaladta az átlagot, a csapadék pedig drasztikusan elmaradt attól. A 2022-es extrém meleg után idén ismét láthatóvá vált történelmi kert lenyomata jelenleg légi fotókon keresztül tanulmányozható.
A grandiózus, 144 méter hosszú és 69 méter széles formakertet 1699 körül alakíttatta ki William Cavendish, Devonshire első hercege. Az építkezés szervesen illeszkedett a kastély akkoriban elkészült új, déli homlokzatának koncepciójába. A 17. század végén az angol arisztokrácia körében a szigorú szimmetriára, geometrikus formákra és bonyolult virágágyásokra épülő, francia és holland mintákat követő barokk kertek jelentették a státuszszimbólumot. A Chatsworth-birtok, amely 1549 óta a Cavendish család tulajdonában van, ekkoriban élte egyik legjelentősebb építészeti felvirágzását, a kert pedig a természet feletti emberi uralom eszméjét hirdette.
A hatalmas anyagi ráfordítással létrehozott Nagy Parterre azonban csupán néhány évtizedig díszítette a birtokot. 1730 körül a harmadik herceg, a szintén William Cavendish névre hallgató utód utasítást adott a kert betemetésére és egy új tájkép kialakítására. Ez a döntés egybeesett az angol tájépítészet markáns korszakváltásával, amikor a merev barokk formakerteket fokozatosan felváltotta az idealizált, természetesnek ható angolkert stílusa. A régi ágyásokra földet hordtak, és az egészet befüvesítették, elrejtve a korábbi korok lenyomatát a felszín alatt.
A felfedezést lehetővé tévő jelenlegi időjárási anomália országos kiterjedésű. A brit meteorológiai szolgálat jelentése szerint Délkelet-Angliában heteken át nem hullott csapadék, ami az 1995-ös aszály óta a leghosszabb száraz időszaknak számít. A Környezetvédelmi Ügynökség adatai alapján a víztározók szintje országosan is csökkent, több régióban szigorú vízkorlátozásokat vezettek be.
A történelmi kertek fenntartói a klímaváltozás hatásaira reagálva modern vízgazdálkodási stratégiákat dolgoznak ki, és a talaj szervesanyag-tartalmának növelésével próbálják megvédeni az évszázados tájépítészeti örökséget a jövőbeli szélsőségektől.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
