Hogyan próbálták befolyásolni az ókori görögök a születendő gyermek nemét?

2019. március 19. 16:41 Múlt-kor

Az ókori görögök szerint a női anyaméh egy különálló teremtmény, amely önállóan mozog a női testben. Kedvenc tartózkodási helyei a borda alatti tájék, a fej, a szív és környéke, a fenék, a csípő, a lágyék, a rekeszizom, valamint a vagina környéke. Meg voltak győződve arról, hogy a női hisztéria az anyaméh betegsége, amelyet görögül hüszterának neveztek.

Platón és Hippokratész szerint ha egy hölgy túl sokáig nem talál magának férjet vagy nem él rendszeres nemi életet, a méh, mint egy állat elszabadul, gyakorlatilag vándorútra kel a női testben, ami fulladást, gyengeséget, fogcsikorgatást, valamint rohamokat (vagyis hisztériát) okozhat. Ezt a kellemetlen állapotot minél több gyermekvállalással lehetett elkerülni. Az ókori tudósok szerint se azt nem szereti a méh, ha túl sok folyadék van benne (menstruáció), sem azt, ha kiszárad (szexuális aktusok hiánya).

Ám ha már „beütött a ménkű”, arra is volt megoldás: az elszabadult méhet vissza kellett csalogatni a helyére. Ezt a nehéz műveletet masszázzsal, fürdőkkel kívánták megoldani, ám gyakran kénfüsttel fújták be a beteg asszony fejét, míg a lába között illatos kenőcsöket alkalmaztak, ezzel befolyásolva a szervet, hogy a kellemetlen szag elől a kellemes felé menve, visszatérjen eredeti helyére. A legjobb gyógyszer azonban természetesen a szeretkezés volt.

Ezen elv után talán nem nehéz elképzelnünk, hogy – Hippokratész révén – számos egyéb, igencsak különös praktikákat ismertek a születendő gyermek nemének befolyásolására. A görög orvoshoz kötődő írásokat, vagyis a hippokratészi gyűjteményhez tartozó dokumentumokat – amelyeket végül az alexandriai könyvtárban (Muszeion) állítottak össze – az ókor évszázadaiban széles körben lapozgatták az ismert világban. Az eltelt évszázadok viharait, a könyvtár leégését és többszöri megrongálását túlélő orvosi iratok azt mutatják, hogy a szakemberek nagy gonddal viseltettek a szebbik nem szaporító szerveinek egészsége iránt. A pusztulások ellenére is megközelítőleg 1500 recept és javaslat maradt fenn, amelyek igen jelentős része foglalkozik a nőgyógyászat témakörével.  Visszatérő momentum, hogy a korabeli orvosok szerint az étrenddel befolyásolni lehet a baba nemét.

Fűtő vörösbor, hűtő fehérbor

Hippokratész nevéhez kötik a négy testnedvről szóló elmélet megalkotását is, bár ő valószínűleg csak az alapjait rakhatta le. A hipotézis szerint négy nedv különíthető el: sárga epe, fekete epe, vér és nyák, amelyek mennyisége (természetesen egyéb tényezőkkel karöltve) határozzák meg az ember fizikai és lelki egészségét, valamint a kedvüket és a személyiségüket is. A testnedvet a nedvessége, valamint a hőmérséklete alapján osztályozta. Például a sárga epe a kolerikus (hirtelen haragú) természethez, valamint a meleg és száraz kvalitásokhoz kapcsolódik, míg a vér a szangvinikus (jókedvű, magabiztos) természettel függ össze, valamint a meleg és nedves minőségekkel. A nyák (flegmatikus) és a fekete epe (melankolikus) pedig hideg és nedves. A hőmérséklet, valamint a nedvesség tehát meghatározta a beteg egészségügyi állapotát, és többek között a termékenységére is hatással volt.

A hippokratészi orvostudomány szerint például a koriandermag meleg és száraz, míg a saláta hideg és nedves ezen besorolás szerint, amely természetesen nem a szó szerinti nedvességtartamukat és hőmérsékletüket jelölte, hanem hogy milyen hatással vannak az emberi testnedvekre. A vörösbor például melegíti és kiszárítja a testet, míg a fehérbor hűti és nedvesíti.

Az elmélet szerint a testnedvek egyensúlya különösen fontos a nők fogamzóképességére nézve is. Mivel még viszonylag keveset tudtak a testről, valamivel meg kellett magyarázniuk, hogy a párok miért szembesülnek olyan magas gyermekhalandósággal, és mindent meg akartak tenni, hogy egyrészt sikerüljön a megtermékenyülés, másrészt hogy egészséges gyermeknek adjanak életet. Az sem volt utolsó szempont, hogy milyen lesz a gyermek neme, ugyanis míg a fiúk jövőbeli gazdasági és politikai hatalmat ígértek, a lányokra házassági szövetségkötési eszközökként tekintettek. (Ám egyes kutatók szerint a két nem között nem volt olyan nagy értékbeli különbség, mint a későbbi korokban.)

Hideg nők, meleg férfiak

A hippokratészi világban a nők gyengék, nedvesek és hidegek voltak, míg a férfiak erősek, szárazak és melegek. Az orvosok szerint a születendő gyermek neme az erős férfimag és a gyenge női mag közötti küzdelemből fog kialakulni, amelyet azonban lehet befolyásolni. Például ha fiúgyermeket szeretett volna egy pár, a szakértők azt tanácsolták, hogy a szülők fogyasszanak meleg, száraz és „erős” ételeket, mint például köménnyel megízesített vörösbort. Ha lánynak örültek volna inkább, akkor pedig ajánlott volt a saláta és a fehérbor.

Ám ha a párok még ennél is komolyabban szerették volna befolyásolni a születendő baba nemét, az étrend önmagában nem volt elég. Az orvosok szerint az anyaméh baloldala a lánygyermekeket táplálta, míg a jobboldal a fiúkat, így attól függően, hogy milyen nemű utódot szerettek volna, a házaspárnak a méh azon oldalát kellett megtermékenyítenie. A doktorok így azt tanácsolták, hogy akik lányt szeretnének, a leendő apuka jobb heréjét kössék el egy zsineggel, hogy az ondó lehetőség szerint a méh bal felébe jusson. Ha fiút szerettek volna, ellentétesen kellett cselekedniük. Bizonyítékot természetesen nem tudtak szolgáltatni a módszer eredményességét illetően.

Manapság a hereelkötés divatja szerencsére nem dívik, ám néhány hippokratészi hiedelem a mai napig tartja magát. Köszönhetően a Kr. u. első századi római orvosnak, Galénosznak – valamint a későbbi arab és reneszánsz fordítóknak – a hippokratészi orvostudomány a nyugat-európai gyógyítás sarokköve lett. Ezért még ma is hallhatunk olyan tanácsokat, hogy az étrend is nagyban befolyásolja a gyermek nemét. Ám hozzá kell tenni, hogy a népi bölcsesség – amely bizonyára nem az ókori orvosok módszereiből táplálkozott – is azt ajánlja, hogy a zöldségevés következtében lányt hoz majd a gólya. A mai orvostudomány szerint természetesen ezen tanácsok nagy része kacsa.