Hogyan lett konstantinápolyi „tűzpasa” a legnagyobb magyar fiából? 100 éve hunyt el Széchenyi Ödön

2022. március 24. 18:50 Múlt-kor

A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István kisebbik fia 1839. december 14-én született Pozsonyban. A nyughatatlan, kalandor természetű ifjú huszonegy évesen veszítette el apját, ezután Pestre költözött.

Mivel nagy hatással voltak rá apjának a közlekedés fejlesztése érdekében tett erőfeszítései (Széchenyi a Batthyány-kormányban a közlekedési miniszteri posztot töltötte be), sokat utazott, igyekezett összegyűjteni az itthon is alkalmazható újításokat.

1862-ben kormánybiztosként ment a londoni világkiállításra, ahol felkeltette figyelmét a londoni tűzoltóság. Két évvel korábban ugyanis Nagycenken a falu nyolc háza égett le, a szervezetlen oltási műveletekbe az elsők között Széchenyi Ödön kapcsolódott be. (A brit fővárost elpusztító 1666-os nagy tűzvész után a biztosítótársaságok az általuk biztosított épületek védelmére állítottak fel kisebb tűzoltó egységeket, ezek együttműködéséből született 1833-ban a világ első tűzoltósága.)

Széchenyi részletesen tanulmányozta e tűzoltóbrigádok szervezését, működését, maga is beállt tömlőt cipelni, a felszerelést javítani, tisztítani.

Hazatérése után, 1863-ban megalakította Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet, majd a lakosság biztonsága érdekében indítványozta a hivatásos tűzoltóság létrehozását is. A 12 tagú szervezet 1870. február 1-jén szintén az ő főparancsnoksága alatt kezdte meg működését.

Közben evezős versenyeket szervezett, részt vett a Budapesti Hajósegylet munkájában, megszervezte az Első Magyar Utazási Társaságot, bekapcsolódott az Első Magyar Gőzhajózási Társulat létrehozására indított mozgalomba.

Budapesti hazalátogatásakor készült, 1897-es fotó

A Dunagőzhajózási Társaság hajóin önkéntes szolgálatot teljesített, majd hajóskapitányi vizsgát tett, hatalmas feltűnést keltett, amikor Hableány nevű gőzösével Budapestről a Duna, Majna, Rajna, Marne és Szajna folyókon keresztül utazott a párizsi világkiállításra.

Itt az író, Jules Verne fogadta, később III. Napóleon császár is tett egy utat a gőzösön. Hajója megkapta a világkiállítás aranyérmét, Ödön pedig a kontinens áthajózásáért a francia Becsületrendet.

A következő években sok keserűség is érte, mert itthon számtalan terve és ötlete bukott meg az érdektelenség miatt. Egyik megvalósulatlan álma maradt a Pest és Buda között megnövekedett forgalom enyhítésére szolgáló gőzkomp, megvalósult viszont a budai Sikló.

Tőle származik a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút, a munkásszálló, a magántávirda, az utcai hirdetőtáblák ötlete, továbbá a sínfektetés nehézségeit kiküszöbölő gőzkocsi alkalmazásának terve a lóvasút helyett.

A „tűzpasa” Konstantinápolyban (1900 körül)

1874-ben az Oszmán Birodalomba utazott, hogy megszervezze az ottani tűzoltóságot. Konstantinápolyban ugyanis 1870-ben tűzvész pusztított, a lángok martalékául esett többek között az angol követség és az amerikai, valamint a portugál konzulátus.

Diplomáciai követelésre a oszmán hatóságok az addigra már Európa-szerte ismert Széchenyi Ödön segítségét kérték az ottani tűzoltóság felállításához. A rendkívül sok erőfeszítést igényelő munka elhúzódott, s Széchenyi végül letelepedett Konstantinápolyban.

Az egymást követő oszmán szultánok megbecsülték munkáját, több kitüntetésben részesült, ő volt az első keresztény, aki úgy kapta meg a pasa címet, hogy nem kellett a hitét elhagynia. Széchenyi „tűzpasaként”, azaz altábornagyi rangban látta el az oszmán tűzoltóság parancsnoki tisztségét, még idős korában is személyesen irányította az oltásokat.

Hazájával nem szakadt meg kapcsolata, időnként hazalátogatott és őt is gyakran keresték fel tűzoltó-küldöttségek Magyarországról. 1922. március 24-én halt meg, temetése katonai és tűzoltó megemlékezés mellett a szultán képviselőivel oszmán-magyar temetés volt. Konstantinápolyban (ma már Isztambul) temették el, az ottani Tűzoltó Múzeum az ő nevét viseli.