Hogyan „laposították el a járványgörbét” a spanyolnátha idején?
2020. március 31. 17:37 Múlt-kor
Betartatni a szabályokat
Az első ismert spanyolnáthás eset az Egyesült Államokban – és a tudomány jelenlegi ismeretei szerint a világon is – egy Kansas állambeli katonai bázison fordult elő 1918 márciusában, majd innen terjedt szét az országban, valamint az Európába hajózó katonákkal az öreg kontinensre is.
A tavaszi első megbetegedéseket ősszel követte a járvány legpusztítóbb hulláma, amelyet a Pennsylvania állambeli Philadelphiában is érzékeltek.
Nem sokkal az itt bevezetett intézkedések után a Missouri állambeli St. Louisban is felütötte fejét a kór, itt két nappal később már minden nyilvános gyülekezést betiltott, a fertőzötteket pedig otthonaikban fogták karanténba. Az esetek számának növekedése azonnal lassulni kezdett.
Mire a világjárvány lecsengett, világszerte 50-100 millió ember is életét veszthette, köztük 500 000 amerikai – St. Louisban azonban a halálozási arány a fele volt a Philadelphiában tapasztaltnak.
A 100 000 lakosra vetített halálozások száma az első esettől számított hat hónapban (a leghalálosabb periódusban) az előbbi városban 385 körül volt, míg utóbbiban 807.
Az elmúlt évszázad drámai demográfiai változásai egyre jobban megnehezítették egy világjárvány esetleges kordában tartását.
A globalizáció, a városiasodás, és a városok nagyobbá és sűrűbben lakottá válása egyaránt megkönnyíti a kórokozók terjedését. Egy vírus néhány óra alatt egy egész kontinenst behálózhat, miközben a megfékezésére szolgáló eszközök alig változtak.
Ma, ahogyan száz évvel ezelőtt is, a közegészségügyi hatóságok drasztikus beavatkozása az elsődleges védvonal olyan járvány esetén, amely ellen nem áll rendelkezésre védőoltás.
E beavatkozás részét képezheti az iskolák, boltok és éttermek bezárása, a közlekedési korlátozások, a társasági érintkezés csökkentésésének (angol kifejezéssel social distancing) kötelezővé tétele, valamint a gyülekezési tilalmak.
Természetesen a lakosságot rábírni az intézkedések betartására egészen mást jelent, mint bevezetni őket. 1918-ban egy San Franciscó-i rendőrtiszt három embert lőtt meg (ketten ártatlan járókelők voltak), miután egyikőjük nem volt hajlandó arcmaszkot felvenni.
Arizonában a hatóságok tízdolláros büntetést szabtak ki mindenkire, aki védőfelszerelés nélkül ment ki a szabadba.
A legdrasztikusabb intézkedések azonban végül beváltak. Miután szinte minden gyülekezést betiltottak és minden nyilvános helyet bezártak, a missouri St. Louis és Kansas City, a Wisconsin állambeli Milwaukee és a kaliforniai San Francisco cselekedtek leghamarabb és leghatékonyabban: a továbbfertőzési rátát 30-50 százalékkal csökkentették.
A keleti parton a legalacsonyabb halálozási rátával New York városa büszkélkedhetett, ahol kötelező karanténnal és csökkentett nyitvatartási időkkel vették fel a harcot a járvány ellen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
