Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
2020. február 12. 16:36 Múlt-kor
Soknemzetiségű haderők
A történelmi kontextust figyelembe véve azonban egyáltalán nem meglepő, hogy mind a britek, mind az amerikaiak képesek voltak államhatáraikon túlról emberanyagot és szakértelmet igénybe venni.
A brit államnak bőséges erőforrások álltak rendelkezésre a külső segítség megvásárlásához, a pénzszűkében lévő német fejedelmek pedig szívesen adták kölcsön külföldre saját ezredeiket.
A katonai erő bérbe adása voltaképpen régi hagyomány volt már ekkor a Német-Római Császárságban, de a karrierjüket építő katonatisztek esetében Európa-szerte megszokott volt, hogy időről időre más országok szolgálatában szereznek tapasztalatot.
Fabriczi Kováts Mihály például porosz szolgálatban a Habsburgok ellen is harcolt a hétéves háborúban, amiért hazatérve felelősségre is vonták, míg Pułaski a lengyel nemesi konföderáció orosz uralom elleni sikertelen felkelését követően a francia hadsereghez kísérelt meg csatlakozni, majd az 1768-1774-es orosz-török háború idején az Oszmán Birodalom oldalán próbálkozott meg egy lengyel alakulat megszervezésével.
A nemzeti és országhatárokon átívelő katonáskodás azonban korántsem tekinthető egyedi, 18. századi jelenségnek. Habár a háború gyakran ébreszti fel a nemzeti érzelmeket, ritkán fordul elő, hogy országok külső támogatók és szövetségesek nélkül viseljenek hadat egymás ellen.
Mind a szárazföldi hadseregek, mind a haditengerészetek összetétele gyakorta soknemzetiségű, dacára annak, hogy az adott állam polgárai a nemzet erejének megtestesítőiként gondolnak rájuk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
