Hitler legmegbízhatóbbnak tartott tábornoka sem volt hajlandó felrobbantani Párizst 1944-ben
2021. augusztus 23. 17:26 Múlt-kor
Pusztítás előkészítve
Augusztus 1-jén Párizsba érkezve Choltitz mindenesetre munkához látott: a Szajna folyó összes párizsi hídjára robbanótölteteket szereltek fel a német csapatok, valamint a város központját is aláaknázták egy alagútrendszer segítségével – itt a tengeralattjárókról származó torpedóktól kezdve a legváltozatosabb robbanóanyagok is felhasználásra kerültek. A felbecsülhetetlen műkincseket őrző, 400 éves Palais du Luxembourg, a külügyminisztérium, a város pályaudvarai, gyárai és más fontos objektumai sem maradtak ki a sorból.
A kollaboráns polgármester, Pierre Charles Tattinger panaszt emelt Choltitznál, azonban látszólag nem jutott eredményre. Az asztmás Choltitzon azonban ekkor köhögőroham lett úrrá, Tattinger pedig kihasználta az alkalmat: egy ablakhoz vezette a tábornokot, majd a Tuilériákra, a Notre Dame-ra, az Eiffel-toronyra és más nevezetességekre mutatott, ezzel legbelül meggyőzve Choltitzot Hitler parancsának helytelenségéről.
Choltitz tisztában volt azzal, hogy a szövetségesek, legfőképpen de Gaulle számára is értékes város Párizs, ezért nagy valószínűséggel nem fognak ellene légitámadásokat végrehajtani. Ez lehetővé tette, hogy a városszerte elhelyezett 88 milliméter kaliber légvédelmi lövegeket a várostól nyugatra felálló, mintegy 100 kilométeres védelmi vonalba kerülhettek páncélelhárítási céllal. A német védők tudták, hogy a vonalhoz rendelkezésre álló 10 000 ember közel sem elég a szövetségesek feltartóztatásához, azonban abban reménykedtek, időben megérkezik az ígért erősítés.
Augusztus 19-én de Gaulle aktiválta saját ellenállóit a városban: Párizs-szerte támadások érték a német ellenőrzőpontokat és megerősített állásokat, a harchoz hamarosan csatlakoztak a kommunisták is. Augusztus 20-án hajnalban Choltitz harckocsikat vezényelt az utcákra, és zuhanóbombázókkal is elkezdte támadni a felkelőket. A város épségéért aggódó svéd konzul, Raoul Nordling meggyőzte Choltitzot, hogy ajánljon tűzszünetet a körbekerített felkelőknek – a tábornoknak tetszett az ötlet, mivel Hitler parancsának elodázását jelentette. A béke látszólag helyreállt egy időre, azonban Párizs kommunista felkelőinek vezére, Henri Tanguy nyilvánvalóvá tette, hogy nem fog felhagyni a németek elleni támadásokkal, és nem áll szándékában de Gaulle kezére játszani Párizst.
Choltitz közel állt a megsemmisítő támadás megindításához, amikor az SS járőrei de Gaulle titokban beszivárgott „minisztereit” fogták el a városban – Choltitz kihallgatásuk után szabadon engedte őket abban a reményben, hogy egyezségre tudnak jutni Tanguy-jel. Ez nem így történt: a kommunisták azzal fenyegették meg de Gaulle képviselőit, hogy ha az ő oldaluk nem száll be a harcba, nyilvánosságra fogják hozni háttérbeli tevékenységüket, és azt fogják üzenni a közvéleménynek, hogy de Gaulle felesküdött a párizsi munkásosztály elpusztítására. A tűzszünetre nem volt többé esély.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
