„Hitler benzinkútjának” amerikai bombázása súlyos áldozatokkal járt, eredménnyel azonban alig
2020. július 16. 14:50 Múlt-kor
A „véres vasárnap” hősies volt, de sikertelen
A Bengáziban felszállt 177 darab B–24-esből csupán 92 tért vissza a Tidal Wave hadműveletről. 54-et lőtt le a légvédelem, illetve a Luftwaffe, valamint a román és a bolgár légierő vadászrepülői (utóbbi vadászpilótáinak ezek voltak a háború során az első légigyőzelmei).
Bengáziban 88 bombázó szállt le, négyet a Cipruson található brit légitámaszpontra irányítottak, további nyolc repülő pedig a semleges Törökországban volt kénytelen leszállni, ahol a hatóságok lefoglalták őket, így az amerikaiak számára ezek is a veszteségek közé számítottak.
310 főnyi amerikai személyzet vesztette életét, 108 esett ellenséges fogságba, 78-ukat internálták Törökországban, illetve további négyüket Jugoszlávia területén találták meg és bújtatták Tito partizánjai.
A bombázók személyzetének helytállása ellenére „Hitler benzinkútját” nem sikerült megsemmisíteni a nagyszabású támadással. Habár egyes finomítókban jelentős károk keletkeztek, mások érintetlenül maradtak, és a károsodottak jó részét is néhány héten belül helyreállították. A Ploiești-ben előállított üzemanyag mennyisége ekkor már felül is múlta a bombázás előtti időszakét.
A szövetségesek által az efféle műveletek koordinálására létrehozott Ellenséges Olaj Bizottság szeptemberi összegzése szerint „nem csökkent az össztermelés (…) mivel számos finomító korábban a maximális kapacitás alatt üzemelt.”
A háború végére a „vándorcirkusz” 93. bombázócsoport 396 missziót repült, többet, mint a 8. légierő bármely másik egysége. A veteránok, valamint leszármazottaik rendszeresen tartanak találkozókat mind az Egyesült Államokban, mind az angliai Hardwickban, ahol később szintén állomásozott az egység. Duran nagyapja, Joseph Avendano túlélte a ploiești-i küldetést, végül azonban itt vesztette életét egy próbarepülés során történt balesetben 1944-ben.