Hintáról le, csúszdára fel: fotókon az átjátszóterezett 20. század

2020. november 20. 16:43 Múlt-kor

A 19. századig a városi gyerekek az időt a tereken és utcákon töltötték. Innen azonban az urbanizáció, a közlekedés fejlődése egyre inkább kiszorította őket. Az első játszóterek jellemzően iskolákhoz kapcsolódva jöttek létre és a gyerekek játszási, sportolási, rekreációs és szocializációs igényeit voltak hivatottak kielégíteni.

A két világháború közötti Budapest játszóterekkel való ellátottságát közepesnek ítélték meg. A belváros beépülése folytán a zöld területek a város szélekre szorultak, illetve a jómódú családok gyermekei számára a budai hegyvidékre. A nagyobb népsűrűségű belvárosban a játszóterek zsúfoltak voltak.

A Margitsziget, a Károlyi-kert és a Gellért-hegy mellett a Hunyadi-, Almássy-, Klauzál-, Rákóczi-, Ferenc- és az akkori Tisza Kálmán tér játszóterei voltak a legnépszerűbbek. A csúszdák kínálatán túl a Gyöngyösi úton alakították ki az első körhintás játszókertet. A mai Szent István parkban pedig lubickolhattak is a gyerekek és egyes helyeken zuhanyzó és az öltözőhelyiség is rendelkezésre állt.

1945 után a játszótérépítés megjelent a pártok programjaiban is. Az erről szóló kommunista propaganda szerint a munkáskerületekre jóval kevesebb játszófelület jutott. A szocialista kampány azt hirdette:„Ahogy a népé lett a város, úgy lett a gyerekeké a város parkjaival és virágaival.”

Az 1960-as évektől a lakótelep-építés elmaradhatatlan része volt a játszóterek kialakítása, ahová nem jutott, ott erősen hiányolták. Az 1970-es években közel ezer új játszóteret hoztak létre, de ezek színvonala, felszereltsége, anyaghasználata meglehetősen vegyes képet mutatott. A skála az egyedi tervezésű elemek beépítésétől az ormótlan betonszörnyetegekig terjedt. Az 1980-as évektől megcsappant az építések száma és a meglévő állomány karbantartása, felújítása is elmaradt.

Az Orom utcai játszótér boldog pózolói a Gellért-hegyen. (1940)

Sorban állás a csúszdánál a II. János Pál pápa (ekkor Tisza Kálmán) téren (1942)

A Kinizsi utcai foghíjtelken nemcsak a gyerekekre, de a reakcióra is ügyelni kellett (1949)

Sztálinvárosi gyerekek (ma dunaújvárosi felnőttek), a Május 1. utcai házak mögötti játszótéren (1953)

A Károlyi-kert homokjában lenni jó (1955)

Nem a játék ideje: az 1956-os forradalom elesettjeinek ideiglenes sírja az Illatos úti játszótéren (1956)

Az Eötvös tér és a Dorottya utca közti játszótérről senki sem akar vizes cipőben hazamenni. (1960)

A hinta valakit gondolatban messzire repített (1960)

Izgalmas a meccs a Szervita (Martinelli) tér melletti játszótéren. (1960)

A Feneketlen-tó mellett van, akinek a futkározás, míg másnak a padon ücsörgés jelenti a kikapcsolódást. (1960)

Az Apáczai Csere János utcai játszótér nem volt kimondottan a játéklehetőségek kiapadhatatlan forrása. (1961)

A Városmajorban egy barátságosabb és természetesebb anyag is feltűnik a sok beton és vas után (1965)

A vakmerő, a biztonsági játékos és aki még nem döntötte el, kell-e neki ez a gömbmászókás kaland (1967)

Valaki megunta a lépcsőzést a Gellért-hegyi csúszdás játszótéren. (1968)

A panelek ölelésében, a József Attila lakótelepen (1968)

A KRESZ-re is érdemes figyelni a Vérmezőn (1977)

Lovashintós életérzés a Gesztenyés-kertben (1984)

A legkisebbek cseppet sem félnek a hintában a Bástya utcai játszótéren (1985)

Családi csapatmunka az Óbudai-szigeten (1983)