Hidegháborús „brókerek” a vasfüggönyön túl: angol nyelvű monográfia a magyar–amerikai kulturális kapcsolatokról

2026. február 18. 10:36

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont (HUN-REN BTK) tudományos munkatársának monográfiája hiánypótló munka a hidegháború történetében. A Cold War Brokers: Hungarian-American Cultural Exchanges and Transnational Mobility, 1956–1989 című kötet szakít a hagyományos diplomáciatörténeti megközelítéssel, és az állami szereplők helyett a „közvetítők” (brokers), azaz a kulturális és tudományos értelmiségiek szerepét helyezi a középpontba.

A kötet három fő esettanulmányon keresztül mutatja be, hogyan használták ki a magyar értelmiségiek a hidegháború enyhülési periódusait szakmai érvényesülésükre:

• Az Iowai Nemzetközi Íróprogram (International Writing Program) magyar résztvevőinek útjait követi nyomon, bemutatva, hogyan integrálódtak a magyar szerzők a világirodalmi vérkeringésbe.
• Részletesen elemzi a Kodály-módszer amerikai exportját, amely során a magyar zenepedagógusok nemcsak tudást adtak át, hanem aktívan formálták az amerikai zeneoktatást is.
• A könyv talán legizgalmasabb fejezete az uráli és altaji nyelvek szakértőivel foglalkozik, akik egy speciális területen váltak nélkülözhetetlenné az amerikai area studies (területi tanulmányok) és a nemzetbiztonsági paradigma számára.

László Szabolcs alaptézise, hogy a tudásáramlás nem egyirányú volt (a „fejlett Nyugatról” a keleti blokk felé), hanem kölcsönös modernizációs folyamat zajlott. A kutatás bizonyítja, hogy a „perifériáról” érkező magyar szakemberek képesek voltak hatást gyakorolni a globális „centrum”, az Egyesült Államok kulturális intézményeire is. Ezzel a kötet megkérdőjelezi a hidegháború merev ideológiai határait, és rámutat a személyes hálózatok (networking) erejére a vasfüggönyön keresztül.

A kötet a hidegháborús kultúrdiplomácia újhullámos kutatásaihoz illeszkedik, amelyben az elmúlt években olyan témák kerültek előtérbe, mint a Ford Alapítvány ösztöndíjpolitikája vagy a PEN Club szerepe.

A nemzetközi szakmai recenziók és a korai visszhangok kiemelik a mű innovatív forráshasználatát: a szerző amerikai és magyar levéltári anyagokat, valamint oral history interjúkat szintetizál. A kritikusok szerint a könyv legfőbb érdeme, hogy „visszaadja a cselekvőképességet” (agency) a kelet-európai értelmiségieknek, akiket a korábbi történetírás gyakran csak a nagyhatalmi politika passzív elszenvedőiként ábrázolt. A Cold War Brokers bizonyítja: a kultúra nemcsak a propaganda eszköze volt, hanem a párbeszéd és a szakmai autonómia terepe is.