Hiába vonzotta a jómódú utazókat, a grandiózussága lett a Titanic veszte
2021. április 21. 13:02 Múlt-kor
Hogyan idézhette elő a Titanic mérete a tragédiát?
Az RMS Titanicot éppen a gigantikus mérete tette annyira vonzóvá az utasok körében, amit a jegyek eladásából befolyó összegek is igazoltak. Továbbá a bizonytalansági faktorok ellenére a hajót a korabeli közvélemény „elsüllyeszthetetlennek” minősítette.
„Nincs olyan fenyegetés, ami a Titanic süllyedését okozhatná” – büszkélkedett Philip Frank, a White Star alelnöke. – „A hajó elsüllyeszthetetlen, és az egyetlen veszély, amely az utasokra leselkedik, az a kényelem.”
A White Star kihasználta a hajó hatalmas méreteit, és luxuskörülményeket biztosított a jómódú utasoknak. A Titanic többek között edzőtermet, teraszos kávézókat, úszómedencéket, török fürdőket biztosított, nem beszélve a filmből is jól ismert hatalmas lépcsőről, amely inkább tűnt egy kastélyhoz, mintsem egy transzatlanti hajóhoz tartozó díszletnek.
Az események az előkészületek ellenére drámai fordulatot vettek. Négy nappal az 1910. április 10-i Southampton kikötőjéből történő indulása után a Titanic egy jéghegynek ütközött.
1517-en vesztek oda az utasok, valamint a legénység tagjai közül. Dacára a pompának és a luxusnak, a Titanic egy létfontosságú aspektusban nem dúskálkodott: a mentőcsónakokban. Noha számuk elérte a minimálisan előírtat, kapacitását tekintve nem szolgálhatta ki az összes, fedélzeten tartózkodó utast.
A tudósok szerint a hajó éppen a mérete miatt süllyedt gyorsabban, mint kellett volna. Annak ellenére, hogy több, fedélzet alatti víztározó rekeszt építettek – amelyek sérülés esetén meggátolják a hajó gyors süllyedését – ezek nem bírták a bezúduló víz terhelését, így hamar megteltek, ezzel pedig a Titanic süllyedése a vártnál gyorsabban következett be.
A hajó legnagyobb ellensége puszta méreteiben rejtőzött. Egy ekkora tömegű monstrum lassítása és átirányítása sokkal nagyobb teret és több időt igényelt volna, mint amennyi a legénységnek rendelkezésére állt a jéghegy felfedezése után.
Mivel nem maradt elég idő a hajó irányának megváltoztatásához, a Titanic oldalról súrolta a jéghegyet, így a hajótest körülbelül száz méter hosszan sérült a felszín felett és alatt egyaránt. Végül a hajó orrába még több víz került, így tovább süllyedt, miközben a hátsó részén három légcsavar az ellentétes irányban fejtett ki erőt: a hajó kettétörése elkerülhetetlennek bizonyult.
Hétszáz utas túlélte a tragédiát, ők április 18-án elérték a Titanic célállomását, New Yorkot. Ezután sokan meséltek hihetetlen történeteket megmenekülésük szerencsés körülményeiről.