Hét meglepő tény az orvoslás történetéből
2016. február 17. 08:26
Indián varázsszer a skorbut ellen
1536-ban a francia felfedező, Jacques Cartier hajója a mai Quebec városa helyén álló falu, Stadacona közelében beragadt a hatalmas jégtáblák közé. A legénység nehezen jutott hozzá friss élelemhez, és ennek következtében felütötte fejét körükben a skorbut. A beszámolók szerint „bűzlött” a szájuk, a fogaik pedig kiestek, ami a kóros vitaminhiány miatt fellépő betegség egyik leggyakoribb tünete. Cartier-nek fogalma sem volt, mit tegyen. Ekkor azonban a kapitány segítségére sietett két indián őslakos, akiket Cartier 1534-ben annak bizonyítékaként rabolt el, és vitt Franciaországba, hogy valóban új területet fedeztek fel. Miután visszatértek a mai Kanada területére, a stadaconai őslakosok és francia felfedezők között komoly feszültség alakult ki, ám a két fiatalember, Dom Agaya és Taignoagny a konfliktuson felülemelkedve felajánlotta a segítségét.
Egy főzetet készítettek az ún. annedda fából kinyert anyagból, és bár Cartier félt tőle, hogy meg akarják mérgezni, a legénység néhány tagja pár nap alatt meggyógyult a szertől. Ezután olyan verseny indult meg a gyógyszerért, hogy a beszámolók szerint a legénység tagjai „készen álltak akár egymást is megölni” érte. A szakértők által általában nyugati tujaként vagy szürke lucként azonosított annedda a tengerészek teljes gyógyulását hozta. Cariter úgy „hálálta meg” a fiúk kedvességét, hogy kilenc emberrel egyetemben ismét elrabolta Dom Agayát. Mire 1541-ben Cartier visszatért Kanadába, a fogva tartottak többsége már halott volt, a felfedező ennek ellenére arról számolt be családjaiknak, hogy mindannyian remekül élnek Franciaországban. Az őslakosok gyógymódja nem vált széles körben elterjedtté, és a skorbut még több 200 éven keresztül szedte az áldozatait a tengerészek közül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
