Hét felesége is volt, végül mégis kereszténnyé lett I. Szent Vlagyimir

2020. július 15. 17:33 Múlt-kor

Vlagyimir I. Szvjatoszláv kijevi fejedelem és Olga fejedelemasszony rabnőjének szerelemgyerekeként látta meg a napvilágot 956 és 958 körül. Apját nem nagyon érdekelte, hogy Vlagyimir fiának ereiben felerészben rabszolga vér folyik, országát még életében felosztotta fiai között, amelyből Vlagyimir is részesült. A legfiatalabb fiú Novgorod irányításáért felelt, két bátyja közül Jaropolk Kijev, míg Oleg a drevljánok ősi törzsének kormányzását kapta.

Nem sokkal ezt követően, 972-ben besenyők támadtak a fejedelem kíséretére és megölték a Kijev felé tartó Szvjatoszlávot, akinek fejéből a besenyő kán kupát készíttetett. A fiúk közötti béke apjuk haláláig tartott, a Kijevi Rusz pedig testvérháború színterévé vált. A küzdelem első szakaszában Jaropolk jeleskedett, aki először öccsére, Olegre támadt. Jaropolknak a sors a kezére játszott, mivel Oleg baleset áldozata lett, lova ugyanis megbotlott és maga alá temette lovasát.

Mikor hírét vette bátyja halálának, Vlagyimir nem vette fel a kesztyűt, inkább a „tengerentúlra”, Skandináviába, a varégok (a kelet felé is kereskedő, illetve hadakozó vikingeket nevezték így a szlávok) földjére menekült, hogy ott rendezze sorait. Innen 980-ban tért vissza egy komoly zsoldossereggel. A szolgálatában álló varégok először a Kijevi Rusz északi, legjelentősebb települését, Novgorodot foglalták el, majd Jaropolk központja, Kijev ellen vonultak.

Jaropolk elmenekült a városból, és az ostromzárat követően tárgyalásra szánta el magát. Mint kiderült, helytelen lépés volt, ugyanis Vlagyimirral nem tudott szót váltani, ugyanis annak varég zsoldosai nemes egyszerűséggel leszúrták az öccse táborába megérkező Jaropolkot.

Vlagyimir uralkodása alatt (978/980 – 1015) a Kijevi Rusz megerősödött és területileg is gyarapodott. Vlagyimir egy, a korábbinál sokkal centralizáltabb államot épített fel, felszámolva a Kijevi Rusz területén lévő varég telepek és különböző szláv törzsek nagyfokú önállóságát. Korábban a fejedelmek kíséretükkel bejárták a Ruszt és helyben, személyesen szedték be az adókat. A gyakorlat Vlagyimir idejében modernebb, „centralizáltabb” formát öltött, mivel az uralkodó a fiaira ruházta át a helyi kormányzati és adószedési feladatköröket.

A szent jelzőt „terítő munkássága” miatt kapta meg. Ehhez természetesen előbb saját magát kellett megtérítenie. A krónikák szerint a hét feleséggel rendelkező Vlagyimir vallási kérdésekben igen nyitott uralkodónak számított. Bár apjának, Szvatoszlávnak a felesége, Olga fejedelemasszony megkeresztelkedett, Vlagyimir bátyjaihoz hasonlóan pogány maradt, és az államvallás tekintetében sokáig hezitált.

Első körben a Kijevi Rusz területén élő különféle szláv törzsek vallási kultuszait és a skandináv mitológia elemeit felhasználva egy, a fejedelemségét egységesítő pogány kultusz elterjesztését favorizálta. A kijevi várhegyen ezen pogány hitvilág isteneit állíttatta fel. Annak ellenére, hogy Szvjatoszláv uralkodásának idején mind Bizáncból, mind Rómából érkeztek keresztény hittérítők, a Dnyeper mentén még várni kellett a megtérésre. A krónikák szerint Vlagyimir még az iszlám vallás felvételével is kacérkodott, de végül elvetette a gondolatot, mert annak tanításai nem engedélyezték a bor és a disznóhús fogyasztását.

Az uralkodónak végül egy házasság segített dönteni. II. Baszileosz bizánci császárnak nyújtott katonai segítségért fejébe annak nővérét, Annát kérte nőül. Baszileosz belement a frigybe, de cserébe azt kérte Vlagyimirtől, hogy keresztelkedjen meg. A fejedelem 988-ban így is tett, és az új hitet vasszigorral vezettette be a Kijevi Ruszban. A bálványokat ledöntötték, a Rusz két legjelentősebb városában pedig megkezdték az alattvalók tömeges megtérítését. Kijev lakosságát például pünkösdkor kiterelték a Dnyeperhez, hogy a folyó vizében kereszteljék meg őket.

Vlagyimir a Kijevi Rusz uralkodói közül elsőként emeltetett templomot. Az első keresztény imahely az Isten-szülő tiszteletére Kijevben épült fel. A Rusz keresztény egyháza a bizánci rítust követte, de a görög liturgiát gyorsan kiszorította az egyházi szláv nyelv. A hittérítés első körben a városokat érintette, a vidék csak fokozatosan adta meg magát az új hitnek. A Kijevi Rusz még hosszú évtizedekig egyfajta kettős hitben létezett, ahol a keresztény és pogány szokások párhuzamosan éltek egymás mellett.