Hét éven át kísértette a szellemnő a brit hajósokat

2015. október 29. 18:42

Egy bizonyos G. M. Alldridge kapitány 1868 februárban keletkezett hosszú levélben számolt be arról, hogy a HMS Aspenen 1850 és 1857 között különös jelenségeket lehetett észlelni. Éjszakánként olyan hangokat hallott, mintha a fiókokat, valamint a vele szemben fekvő ágyakat kinyitnák, majd visszacsuknák, a borotválkozó állványt pedig felemelnék, majd óvatosan visszahelyeznék a helyére.

Alldridge hozzátette, hogy nagyon gyakran érezte valamilyen láthatatlan erő jelenlétét. Bár egy ideig a kapitány nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak, egy éjszaka azonban a kormánymester azzal keltette fel álmából, hogy menjen a fedélzetre, mert az őrszem a mennybe mutató nőt látott. Allridge mérges lett, és azt mondta a kormányosnak, hogy küldje vissza az őrszemet a fedélzetre, és utasítsa, hogy maradjon is ott reggelig. Amikor azonban a kormányos megpróbált érvényt szerezni az utasításnak, a férfi görcsös rángatózásba kezdett.

Allridge nem sokkal később megtudta egy Mr. Phillips nevű paptól, hogy a hajón korábban is történtek már furcsa dolgok. Egy alkalommal a személyzet egyik női tagja lement a Skócia és Írország között közlekedő hajó nők számára fenntartott kabinjába, ahol egy gyönyörű fiatal nőt talált átvágott torokkal. Sohasem tudták meg, hogyan halt meg a hölgy. A hajót ezután egy időre használaton kívül helyezték, egészen addig, amíg a vitorlást át nem vette Allridge és csapata. Bár a kapitány maga is szkeptikus volt a szellemek létezésével kapcsolatban, miután több emberét is azután mentesítette a szolgálat alól, hogy állításuk szerint láttak egy átlátszó női alakot az ég felé mutatni, kezdett megbékélni a gondolattal, hogy valóban egy szellemhajóval van dolga.

A végjáték különösen félelmetesre sikeredett. Az Asp egy napon Pembroke kikötőjébe hajózott, hogy ott javításokat végezzenek rajta. A kísértet már az első éjszakán megjelent a hajón. Az őrszem beszámolója szerint a női alak szokásához híven az égre mutatott, majd elkezdett a férfi felé sétálni a parton. Az őrszem elővette a puskáját, és megkérdezte az alaktól, hogy kit tisztelhet a személyében. Az udvariatlan szellem azonban ahelyett, hogy válaszolt volna, egyszerűen átsétált a fegyveren, amelyet a férfi azonnal elejtett, és az őrházhoz rohant. A következő szolgálatba álló őr már valamivel bátrabb volt, mivel a szellemet meglátva már el is sütötte a fegyverét, hogy riassza az őrséget. Egy harmadik őr története szerint a nőalak a régi temető egyik síkövén állva mutatott az ég felé, majd fokozatosan eltűnt.

Attól az éjszakától kezdve a kísértetet nem lehetett látni vagy hallani a hajó fedélzetén, mint ahogy a korábbi furcsa zajok is megszűntek. A történet pikantériáját az adja, hogy bár a kalózok többsége rendkívül babonás volt, Allridge-ről ez nem mondható el. Leveléből tudjuk, hogy még az esetek után is szkeptikus maradt a kísértethistóriákkal kapcsolatban, ám addig szilárd meggyőződése komolyan megingott, mivel ha egy egyszerű átverésről lett volna szó, azt nehezen lehetett volna hét éven át úgy folytatni, hogy valaki ne leplezze le a legénység tréfás kedvű tagját.