Múlt-kor.hu

Házak, helyek, arcok: a 20. századi Ferencváros letűnt hétköznapjai

Házak, helyek, arcok: a 20. századi Ferencváros letűnt hétköznapjai

2021. február 13. 09:28 Múlt-kor

Gyárnegyed, vásárcsarnok, focicsapat – a IX. kerület sokszínűségének néhány árnyalata. A múlt században ferencvárosinak lenni sokfélét jelenthetett. A polgári Belső-Ferencvárosban élők, a malmok és üzemek uralta külsőbb részek munkásai, a szükséglakótelepből kiszabadulni vágyók élettörténetei mind e városrész históriáját és emlékezetét gazdagítják. A Fortepan fotóválogatása a 20. századi Ferencváros hétköznapjait eleveníti fel.

A mai Ferencváros területe a 13. századtól lakott volt, a török megszállás utáni újjáépülés Buda 1686-os visszafoglalását követően vette kezdetét. A mai Ráday utca és Kálvin tér az 1700-as évek közepétől népesült be. A Kecskeméti kapunál álltak meg az Erdélyről és Alföldről induló kocsik, amelyek a pesti vásárba hozták portékájukat, és a környék fogadóiban pihenték ki az út fáradalmait.

Pest déli területe 1792-ben, I. Ferenc trónra lépésének alkalmából kapott önálló nevet. Belső-Ferencváros utcáinak vonala a 19. század első éveire alakult ki. Az 1838-as árvíz az egyik legsúlyosabban Ferencvárost érintette, sok épület megrongálódott, de az újjáépítés azonnal megkezdődött, ekkor először központi építészeti szabályzat alapján, ami nagyban befolyásolta a városrész alakulását. Ekkor alakult ki a Bakáts és Ferenc tér.

A 19. század közepén egyre több ipari üzem telepedett meg Ferencvárosban, gépgyár, pezsgőgyár, vasöntönde, építővállalat, malom vágóhíd, szalámigyár. Mindeközben erősen polgáriasodott, városiasodott a vidék. Mindehhez a közlekedés fejlesztése is párosult, 1877-re Külső-Ferencváros közepén kiépült Közép-Európa legnagyobb rendezőpályaudvara, létrejött a Dunapart Teherpályaudvar, felhúzták az összekötő vasúti hidat is.

A fejlődés rohamos volt, kialakult Ferencváros három eltérő arculatú része: a polgári Belső-Ferencváros, a gyárnegyedet magában foglaló Külső-Ferencváros és az itt dolgozóknak otthont adó Középső-Ferencváros. Az 1896-os Millennium az Iparművészeti Múzeumot rajzolta fel a kerület kulturális térképére, és ekkor adták át a Ferenc József, a mai Szabadság hidat, valamint megnyílt „Budapest gyomra”, a Központi Vásárcsarnok is. 1899-ben pedig megalakult az ország egyik legnépszerűbb tornaklubja.

Az I. világháborús vereség után a szükséglakótelepek az elcsatolt területek menekültjeivel teltek meg, de rajtuk kívül még tömegeket sújtott a lakásínség. Külső-Ferencváros a nyomornegyedek, barakkvárosok létesültek, leghírhedtebb a Mária Valéria szükséglakótelep volt, amely a II. világháborút is „túlélte”. A barakkok bontása csak az 1950-es évek végén indult meg. A lakásépítés lassan megkezdődött, 1980-ban újabb 899 lakást adtak át az új József Attila lakótelepen. A lakásínségnek nemcsak emlékét, hanem valóságát is még sokáig életben tartotta a hírekben gyakran felbukkanó Dzsumbuj, amely az Illatos és Gubacsi út sarkán álló épületegyüttes majdnem tíz évig tartó, 2014-re befejezett bontásáig volt a főváros egyik szégyenfoltja.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Házak, helyek, arcok: a 20. századi Ferencváros letűnt hétköznapjai

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra