Hat kevéssé ismert nő a középkorból, aki nem elégedett meg a neki szánt szereppel
2018. március 9. 18:42
Csaknem mindenki hallott már Jeanne d'Arcról vagy Aquitániai Eleonóráról, azonban a középkorban sok nő ért el nagy dolgokat az életben, vagy vált híressé egyéb módon. Tudósok, a kor előkelő művészei, botrányhősök, hatalmas birtokok igazgatói, keresztes harcosok: mindannyiuk között találni nőket, akiknek nevei és tettei fennmaradtak az évszázadok során.
Az első női drámaíró
Gandersheimi Hrotsvitha egy 10. századi szász kanonoknő volt, aki „Gandersheim erős hangjaként” aposztrofálta magát. Több nagy dologban ő volt az első: az első középkori drámaíró, egyben az első női, de ő volt az első német költőnő és az első német történetíró is.
Műveit I. (Madarász) Ottó császár családja tagjainak szánva írta. Hrotsvitha magasan képzett volt mind a quadriviumban (zene, számtan, geometria és csillagászat), mind a triviumban (nyelvtan, retorika és dialektika), valamint a kulcsfontosságú keresztény teológusok írásaiban is. Jól ismerte emellett a pogány római szerzőket, akiknek színdarabjai szerelmi viszonyokról és kérdéses erkölcsű nőkről szólva megtestesítették a korszak legrosszabb nőgyűlölő hiedelmeit. Hrotsvitha átvette ezeket a jó történetvezetésű, ámde erkölcstelen darabokat és morális például szolgáló drámákká alakította őket, tiszteletre méltó nőkkel és gyenge férfiakkal. Ezekben a lányok szembeszálltak azokkal, akik nem engedték nekik, hogy az általuk választott utat kövessék.
Hrotsvitha az ókor utáni első színdarabokat vetette pergamenre. Drámái magasztalják a nőket, az erős szüzektől a magukat Istenért feláldozni kész prostituált szentekig. Mi lehetett volna kívánatosabb egy buzgó középkori keresztény számára, mint a mennybe kerülni? Hősnői között találunk fiatal lányokat (köztük egy csupán nyolcévest is), akik dacosan kitartanak a pogány római hatóságok kínzásaival és megalázásaival szemben. Az egyik szent szűz így szól az erőszakos császárhoz: „Bolondnak neveztem, bolondnak nevezem, és bolondnak fogom nevezni, amíg élek.” Semmitől sem fél. Hrotsvitha felhasználja a nőgyűlölő sztereotípiákat – mint például hogy fizikailag gyengébbek a férfiaknál – a szöges ellentétük bizonyítására. Hrotsvitha hősnői között van két „bukott” is, akik a „szent szajha” archetípusra szolgálnak példaként, akik közül a leghíresebb Egyiptomi Szent Mária.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
