Hangszigetelt kínzókamrát is berendezett otthonában Chicago legkegyetlenebb uzsorása
2022. december 5. 09:52 Múlt-kor
Egy valódi őrült a maffia szolgálatában
A legtöbb uzsorással ellentétben – akik jellemzően olyanoknak adtak kölcsön, akikről tudták, hogy így vagy úgy, de képesek lesznek visszafizetni a pénzt – „Őrült Sam” a notórius adósokat vette célba, akik rendszerint fizetésképtelenné váltak – szerfüggőket és csődközelben álló vállalkozókat. Tudta, hogy ha nem fizetik vissza a kölcsönt, kiélheti rajtuk beteges vágyait. Nem a pénz volt ugyanis a fontos neki, hanem a kegyetlenkedés.
Egyik első áldozata Artie Adler étteremtulaj volt. Miután Adler késett a törlesztéssel, DeStefano a pincéjébe csalta, ahol addig kínozta, amíg áldozata szívrohamot nem kapott a fájdalomtól. A holttesttől egy fagyott csatornában szabadult meg, ahol csak a következő tavasszal találtak rá. Bűntársai szerint DeStefano kéjes élvezettel okozott fájdalmat másoknak, gyakran révült állapotba került közben, és habzott a szája. Egyes Galeri-tagok beszámolói szerint ördögimádó volt, és a Sátán szolgájaként tekintett magára.
Nem minden kínzást végzett saját pincéjében: amikor egy Peter Cappelletti nevű férfi megpróbált meglépni a tőle kölcsönkért 25 000 dollárral, DeStefano elfogatta embereivel, és az öccse, Mario DeStefano éttermébe vitette. Itt egy hátsó helyiségben egy radiátorhoz bilincselte Cappellettit, és három napon át verte és kínozta.
Samuel DeStefano
Ezután meghívta a férfi mit sem sejtő rokonait, barátait és kollégáit egy jóízű vacsorára az étterembe. A fő fogás felszolgálása után behozta az étkezőtérbe a vérző sebekkel borított Cappellettit, és mindenki szeme láttára levizelte (egyes beszámolók szerint a férfi családját is erre kényszerítette).
DeStefano nagyon is számító módon, teljesen ártalmatlannak tűnő külsejével és modorával tudott áldozatai bizalmába férkőzni, és a fentihez hasonló helyzetekbe csalni őket. Amikor (leendő) adósaival találkozott, vastag lencséjű, igazi „szódaszemüveget” viselt, és úgy tett, mintha így is alig látna, valójában azonban semmi gond nem volt a szemével. Miközben elhitette velük, hogy látássérült, gondosan megfigyelte őket és környezetüket.
Gyakran adott nagy értékű, személyes ajándékokat is adósainak, például karórákat, és mindig gondosan ügyelt arra, hogy azok hozzá köthetőek legyenek – az órák hátlapjára például felgravíroztatta saját nevét. Amikor később megölte az illetőt, és gyanúba keveredett, védekezhetett azzal, hogy az ajándékokból is látszik, mennyire közeli viszonyban volt az illetővel, és nem követhette el a szörnyűséget.
Sam DeStefano gyilkos színjátékától családja sem volt biztonságban: még 1955-ben ő maga ölte meg Michael nevű öccsét, amikor a maffia vérdíjat tűzött ki a fejére.
Kegyetlenségénél csak egója volt nagyobb: a mások előtt az ártalmatlan figurát játszó gyilkos valójában megszállottja volt saját kinézetének, és magánéletében, illetve a maffia tajgaival való találkozásokkor mindig kifogástalanul öltözött. Otthona falain mindenhol tükrök lógtak, és még vendégeivel beszélgetve is magát nézegette bennük. Mindenkinél intelligensebbnek és életrevalóbbnak tartotta magát: úgy vélte, ha 17 évesen nem ítélik el a nemi erőszakért – és ezáltal nem kerül végleg a bűn útjára –, előbb-utóbb az Egyesült Államok elnökévé választották volna.
A sokszor mesteri manipulátorként viselkedő gyilkos uzsorás azonban egészen szélsőséges érzelmi kitöréseknek volt hajlamos átadni magát. Ismerősei szerint képes volt akár egy mondaton belül előbb sírva fakadni, majd kacagásban kitörni.
Egyik legbizarrabb kitörése kétségtelenül az volt, amikor összeveszett feleségével, majd autóba ült, és elhajtott otthonról. Útközben megpillantott egy járókelőt, akit pisztollyal fenyegetőzve beparancsolt a járműbe, majd hazavitte. Ezután szexuális aktusra kényszerítette egymással a feleségét és az ismeretlen férfit. A rémült férfi attól félt, nemi erőszakkal fogják vádolni, így miután DeStefano nagy nehezen elengedte, azonnal a legközelebbi rendőrőrsre ment, és beszámolt a történtekről. Az 1960-as évek folyamán DeStefano számos alkalommal került bíróság elé, azonban a nagyhatalmú Chicagói Galeri mindig kiállt érte, így hosszú időre sosem került börtönbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
