Hamis Van Gogh-festményt állított ki egy hollandiai múzeum

2026. április 13. 09:49

A Tengerpart Saintes-Maries-de-la-Mer-nél című, a szakértők által jelenleg 1925 és 1927 közé datált festményt az intézmény alapítója, Helene Kröller-Müller vásárolta meg 1928 decemberében H. P. Bremmer művészeti tanácsadó javaslatára. A műtárgy egy hágai galérián keresztül, a berlini műkereskedő, Otto Wacker hálózatából származott, akkori árfolyamon számolva mintegy tizennyolcezer dollárért.

Az alkotásról eredetileg azt feltételezték, hogy Van Gogh 1888. júniusi dél-franciaországi utazása során készült a Földközi-tenger partján. Bár a szerzeményezést követően a szakértők (köztük Jacob-Baart de la Faille, a festő életműkatalógusának összeállítója) már 1930-ban megkérdőjelezték az eredetiséget, a múzeum véglegesen csak 1947-ben távolította el az állandó kiállításról a képet, amelyet azóta szinte kizárólag a raktárban őriztek.

A múzeum jelenlegi kurátora, Renske Cohen Tervaert kutatásai rámutattak, hogy sem a színhasználat, sem a rövid ecsetvonások technikája nem egyezik meg a festő eredeti dél-franciaországi alkotásaival (például a festékbe ágyazódott tengerparti homokszemek is hiányoznak). A festmény stílusa felületesen a művész egy évvel későbbi, a Saint-Rémy-de-Provence-i elmegyógyintézetben töltött időszakát imitálja.

Az átfogó vizsgálatok alapján az intézmény ma már úgy véli, hogy a képet a műkereskedő öccse, Leonhard Wacker festette egy 1911-ben publikált, hiteles Van Gogh-rajz alapján. Bár a vászon hamisítvány, a festmény kerete eredeti, muzeális értékű műtárgy: az 1910-es években Jacob van den Bosch holland belsőépítész által tervezett, korai art deco stílusú fakeret a 2000-es évek elején mintaként szolgált a múzeum teljes Van Gogh-gyűjteményének újrakeretezéséhez.

A Wacker-botrány és a műkincspiac

Az úgynevezett Wacker-ügy a 20. századi európai műkereskedelem egyik legnagyobb léptékű hamisítási botránya volt. Az 1920-as évekre Vincent van Gogh művészete a posztimpresszionizmus nemzetközi szinten legkeresettebb és legértékesebb szegmensévé vált, ami rendkívüli keresletet generált az ismeretlen vagy újonnan felfedezett művek iránt. Otto Wacker berlini galériás ezt a piaci űrt kihasználva egy harminchárom darabos, hamisított festményekből álló sorozatot értékesített a korszak legnevesebb gyűjtőinek és szakértőinek megtévesztésével.

A gyanú felmerülését követően Wackert 1932-ben bíróság elé állították és csalásért elítélték. A precedensértékű eset alapvetően alakította át a művészettörténeti szakértelem és a provenienciakutatás (származástörténet) európai módszertanát, rákényszerítve a múzeumokat a festékanyagok és a vásznak egzakt, természettudományos vizsgálatára.

A Kröller-Müller Múzeum az akkori beszerzési tévedés ellenére ma – nyolcvannyolc festménnyel és száznyolcvankét papíralapú alkotással – a világ második legnagyobb eredeti Van Gogh-gyűjteményével rendelkezik (az amszterdami Van Gogh Múzeum után), a hamisítvány jelenlegi nyílt kiállítása pedig a modern múzeumi transzparencia és a kritikai történetírás gyakorlatát tükrözi.