Hallgatás övezi a kínai kulturális forradalom hatvanadik évfordulóját
2026. május 18. 13:03
Szombaton, május 16-án volt a 60. évfordulója a kínai történelem egyik legtragikusabb és legvéresebb időszakának, a Mao Ce-tung által elindított nagy proletár kulturális forradalom hivatalos kezdetének. A pekingi vezetés - az elmúlt évtizedek gyakorlatához hasonlóan . teljes politikai és médiazárlattal, cenzúrával és a téma elhallgatásával reagált az 1966 és 1976 közötti, több tízmillió ember életét követelő és súlyos gazdasági káoszt okozó időszakra.
A Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottsága napra pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1966. május 16-án adta ki azt a történelmi jelentőségű körlevelet (a "május 16-i értesítést"), amely hivatalosan is elindította a kulturális forradalmat. Az évfordulót a kortárs kínai állami és pártmédia teljesen figyelmen kívül hagyta, a hatóságok pedig továbbra is szigorúan tiltják a téma nyilvános vitáját és a független kutatásokat. A kínai közösségi oldalakon (például a Weibón) a kulturális forradalomra utaló kifejezéseket algoritmikusan blokkolják.
Az állami emlékezetpolitika szigorát jelzi, hogy Kína egyetlen, a szárazföldi területen működő, a forradalom áldozatainak emléket állító múzeumát (Shantouban) már 2016 áprilisában, az 50. évforduló előtt bezárták, az épületet pedig kormányzati propagandaplakátokkal fedték be. Bár a KKP egy 1981-es határozatában még "katasztrófának" nevezte az eseménysorozatot, Hszi Csin-ping jelenlegi elnök vezetése alatt egy 2021-es új állásfoglalás finomított az értékelésen, marginalizálva a brutális erőszakot, és a korszakot csupán "Mao Ce-tung hibájaként" keretezte.
A kulturális forradalom a "Nagy ugrás" (1958–1962) gazdasági katasztrófájára adott válasz volt. Miután a gazdasági reformprogram okozta pusztító éhínség 30–45 millió emberéletet követelt, Mao Ce-tung a hatalmát féltve indította el a forradalmat, hogy leszámoljon pártbéli riválisaival (például Teng Hsziao-pinggel) és a "revizionistákkal".
A tízéves időszakot három fázisra osztják: a radikális diákokból álló Vörösgárdisták által fémjelzett erőszakos "vörös évekre" (1966–1968), amikor értelmiségieket vertek agyon és könyveket égettek; a hadsereg és az állambiztonság által dominált, a fiatalokat átnevelő táborokba kényszerítő "fekete évekre" (1968–1971); valamint az anarchiából az 1976-os maói halálig tartó "szürke évekre", amikor az állami kontroll enyhülésével a vidékieken kezdett újra megjelenni a magántulajdon csírája (amely megágyazott a későbbi tengi gazdasági reformoknak).
Érdekesség, hogy a cenzúra ellenére az események emlékezete a kínai fiatalok körében szubkulturális formában 2025 végén újraéledt. A Bilibili videómegosztó platformon a Z-generáció a kulturális forradalom esztétikáját, jelszavait és a maói nosztalgiát felhasználva kezdte el kritizálni a kortárs Kína hatalmas gazdasági egyenlőtlenségeit és osztálytagozódását. Az amerikai Ohio State University elemzése szerint a hatóságok az ideológiai kisajátítástól tartva azonnal törölték ezeket a (legtöbbször a "Youth" /Mao mesék/ című 2017-es film részleteit felhasználó) tartalmakat, nehogy a történelmi múlt a jelenlegi pártvezetés elleni fegyverré váljon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
