Gyilkos szoknyák és halál szakállfésülés közben – az életveszélyes 19. századi divat
2016. október 25. 16:30
A habzó szájú művirágkészítő
Az arzént mindenhol meg lehetett találni a viktoriánus Nagy-Britanniában: gyertyákban, függönyökben és tapétákban is – írja James C. Whorton, a The Arsenic Century: How Victorian Britain Was Poisoned at Home, Work, and Play című könyv szerzője. Mivel szép, élénkzöld színt kölcsönzött az anyagoknak, különféle ruhák, kesztyűk, cipők és a nők által hajba tűzve is szívesen viselt, valamint lakásdíszként is előszeretettel használt művirágok készítéséhez is felhasználták.
A nők az általuk hordott hajkoszorúktól sokszor kiütéseket kaptak, de a higannyal készült kalapokhoz hasonlóan az arzénos ruhadarabok és kiegészítők is azok számára jelentettek igazi veszélyt, akik készítették azokat. 1861-ben például egy 19 éves művirágkészítő, Matilda Scheurer – akinek a munkájához az is hozzátartozott, hogy arzéntartalmú porral szórja be a virágokat – halála előtt vonaglott, hányt és habzott a szája. Az epéje zöld volt, csakúgy, mint a körmei, de még a szemfehérje is zöldes árnyalatúra váltott. A boncolás során arzént találtak a gyomrában, a májában és a tüdejében is.
Scheurer halála a közvélemény figyelmét is felhívta az arzén veszélyeire. A British Medical Journal című szaklap például arról írt, hogy az arzéntartalmú öltözéket viselő nők „elég mérget hordoznak a szoknyájukban ahhoz, hogy minden hódolójukat megöljék, akikkel egy fél tucat bálteremben találkozhatnak”. Az 1800-as évek második felében a hasonlóan túlzó állítások hozzájárultak ahhoz, hogy a közhangulatot a zöld halálos árnyalata ellen fordítsák.
Ennek hatására a skandináv országokban, Franciaországban és Németországban betiltották az arzén ruhaanyagokhoz történő felhasználását (a briteknél nem). Elizabeth Semmelhack, a torontói Bata Shoe Museum kurátora szerint a szintetikus színezékek megkönnyítették az arzén használatával történő szakítást. A divatnak azonban manapság is vannak veszélyei. 2009-ben Törökországban betiltották a farmerek homokfúvással való koptatását, mivel a dolgozóknál a szilikózis nevű tüdőbetegség alakult ki a homok belélegzésétől. Ilyenkor azonban sok vállalat inkább egy másik országba telepíti a gyárát, ahelyett, hogy beszüntetné az effajta tevékenységet: az Al Jazeera például tavaly írt arról, hogy a kínai gyárakban továbbra is homokfúvással koptatják a farmereket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
